.

Napjainkra ahogyan az állampolgári, úgy a politikai kommunikáció területén is előtérbe került a közösségi oldalak szerepe a klasszikus médiumokkal szemben, Magyarországon ennek elsődleges platformjává a Facebook vált. Ahhoz, hogy a bejegyzések minél több választópolgárhoz eljussanak, a lehető legmagasabb reaktivitást kell elérniük, a sok megosztással, kedveléssel, hozzászólással rendelkező posztok ugyanis újabb és újabb választókhoz jutnak el a Facebook algoritmusának köszönhetően. A politikai kommunikáció másik modern, az állampolgárok aktívabb részvétele miatt kialakult jellegzetessége az érzelemtelítettség, gondoljunk például a düh, a félelem vagy a trágárság központi szerepére.

A szakirodalom rávilágít arra, hogy az érzelmek és a reaktivitás között szoros összefüggés van. Kutatásomban e kapcsolat alapján a 2018-as országgyűlési választás kampányában a pártok legnépszerűbb posztjainak érzelmi karakterét vizsgálom kvalitatív módszerrel: arra vagyok kíváncsi, hogy a magas reakciószámot elérő, virális bejegyzések valóban jellemzően érzelmi töltettel rendelkeznek-e, illetve, hogy a negatív tartalom növeli-e az állampolgári reaktivitást.

Korábbi kutatásunk alapján információval rendelkezünk arról, hogy ugyanezen kampányidőszak virális politikusi posztjai milyen érzelmeket jelenítettek meg, azonban egy személlyel könnyebb érzelmileg azonosulni, mint szervezetekkel vagy szakpolitikai célokkal, ezért feltételezhető, hogy a pártok virális posztjainak érzelmi tartalma némiképp eltér a politikusok legnépszerűbb bejegyzéseitől.

A viralitás és az emóciók közötti összefüggés legkevésbé valószínű eseteként tekintünk tehát a pártok online kommunikációjára, és feltételezzük, hogy amennyiben a legnépszerűbb posztok a szervezetek esetében is érzelmi töltettel rendelkeznek, úgy az összes politikai aktor esetében hasonló jelenségre számíthatunk.