A parallel vágási technika hatásai a nézőre
A TDK dolgozatomban a parallel vágási technikával foglalkozom a filmek területén. Fő fókuszban a technika bemutatása áll, illetve megvizsgálom azt is, hogy a módszer milyen hatásokat képes elérni a filmnézőben.
A parallel egy olyan vágási forma, amely képes kettő különböző helyen játszódó jelenet között létrehozni valamilyen kapcsolatot. Az ilyen módon vágott filmjelenetekben a két helyszín vagy történés között oda-vissza ugrál a vágó. A vágás ritmusát meghatározza, hogy milyen intenzitású filmről, illetve jelenetről van szó. A hangsúly ebben az esetben azon van, hogy a két jelenetsor milyen módon van összefűzve. Azáltal, hogy egyszerre látunk kettő különböző eseményt kibontakozni, kialakul bennünk nézőkben az az érzés, hogy valamilyen kapcsolat áll fent az előttünk zajló történések között.
A kialakított kapcsolat lehet valós, illetve szándékosan hamis is. A dolgozatomban példákon keresztül szeretném bemutatni, hogy mely filmekben működik tökéletesen ez a fajta technika, illetve választ adok arra a kérdésre, hogy miért lett volna rossz döntés egy másik fajta vágási módszert alkalmazni.
Vizsgálom azt is, hogy milyen hatást kelt a nézőben ezen technika használata, milyen módon képes ez a vizuális kommunikációs eszköz befolyásolni a történetet és a cselekményt. Hogyan képes egy vágási módszer kapcsolatot kialakítani két különböző esemény között, olyan módon, hogy ez a néző számára is teljesen érthető és követhető legyen.
Kutatásom célja, hogy egy átfogó leírást adjak a parallel vágási technikáról. Ezt követően példákkal prezentálva bemutassam a történetre és a nézőre gyakorolt hatásait ennek a módszernek.
szerző
-
Ádám Csaba Dániel
Kommunikáció és médiatudomány alapszak BA
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Gyarmathy Ákos
Tanársegéd, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék
