A nők ellen irányuló érvelési hibák pragmadialektikai vizsgálata a politikai kommunikációban
Milyen hozzászólások árnyékolhatják be egy politikus szépségét? Egy 2017 tavaszán megtartott parlamenti ülésnap után joggal merülhet fel a kérdés Latorcai János hozzászólása nyomán, melyet Kunhalmi Ágnes MSZP-s képviselőtársához intézett. De akár azt is megkérdezhetnénk, hogy mik azok a nőügyek, és a miniszterelnök miért nem akar foglalkozni velük? Ami azonban lényegesebb kérdés, hogy miért merül fel számos ilyen és ehhez hasonló nők ellen irányuló inzultus a magyar politikában?
A szexizmus napjaink problémája, ahogy az egyre romló politikai vita kultúrája is. Dolgozatomban ennek a két jelenségnek a kapcsolatát vizsgálom a politikatudomány és az érveléstechnika különböző, ám természetükben hasonló diszciplínáival. Kutatásom alapját a politikai vitakultúrán belül egy szűk fókusz képezi, a nők ellen irányuló fallációk, azaz érvelési hibák. A pragmadialektikában ez az úgynevezett ad feminam jelensége, mely mindamellett, hogy szükségtelen személyeskedés, ellehetetleníti az álláspontok kritikai felülvizsgálatát. Ezzel hozzájárul a diskurzus színvonalának romlásához, és a káros politikai vitakultúrához. Mivel a pragmadialektika iskolája az érvelés ésszerűségét kutatja, úgy gondolom alkalmas arra, hogy gyakorlatiasan vizsgáljuk vele a szexizmust és annak stratégiai alkalmazását politikában. De miért fontos különös figyelmet fordítanunk politikai kommunikáción belül az ad feminam, azaz nők ellen irányuló érvelési hibára? Elsősorban annak diszkriminatív jellege miatt. Az emancipáció elengedhetetlen része, hogy bizonyos nyelvi szimbólumok és retorikák ne zárják ki a másik nemet a társadalom egyes rendszereiből, mint például a politikából. Azonban véleményem szerint az ad feminam legnagyobb problémája nem pusztán a nyilvánvaló szexista fennhang, hanem a politikai diskurzus intencionális manipulálása. Tanulmányomban az ad feminam diskurzusmanipuláló potenciálját vezetem le a szakirodalom és az elemzett beszédesemények segítségével.
A dolgozat diskurzusindító céllal igyekszik vizsgálni a pragmadialektika indikátorán keresztül a hazai politikai kommunikáció jellegét, különös figyelmet fordítva a politika úgynevezett maszkulin nyelvezetének érvelési manifesztumaira annak érdekében, hogy a jövőben közelebb kerüljünk a politikai rendszerek vitakultúrájának megértéséhez.
