„Ne sírj, az élet megy tovább!” – Gyászhoz kapcsolódó verbális tabuk elemzése
Elveszíteni egy számunkra fontos személyt vagy kapcsolatot, létünk legfájdalmasabb, ugyanakkor egyik legmeghatározóbb élménye. Gyászolni, végigmenni a gyász különböző szakaszain, megtanulni veszteségünk tárgya nélkül élni, nagyban hozzájárul személyiségünk fejlődéséhez és a gyászfolyamat egészséges lezárásához.
Dolgozatom központjában a gyászoló személy és környezetének kommunikációja áll. Főbb kérdéseim, hogy a gyászolók kerülik-e a „meghalt” kifejezést, és milyen eszközeik, elkerülési stratégiáik vannak a gyászfolyamat során, miért eufemizálnak; milyen reakciókat figyeltek meg a gyászolók szoros baráti körükben a halálhír közlésekor. Arra is szeretnék választ kapni, hogy a vizsgált korosztály számára milyen társadalmi normák szabályozzák a „jó gyászoló” mintaképét. Pontos hipotézisem a következő: a gyásszal kapcsolatos verbális kommunikáció tabunak számít a 25-35 évesek körében.
A kérdések megválaszolásához kvalitatív módszertani eszközöket használok: interjúzás és lekérdezés. Hogy megtudjam a fentiekre a választ, 25-35 év közötti, egyetemet végzett nőkkel és férfiakkal készítek interjút. Ezek után, elemzem a 2020-as őszi félév Társadalmi tabuk és kommunikáció kurzus keretein belül feltett kérdésekre adott válaszokat, amelyek a gyászhoz mint társadalmi tabuhoz és az ehhez tartozó normákhoz kapcsolódtak.
szerző
-
Homlok Anna
Kommunikáció és médiatudomány alapszak BA
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Dr. Rajkó Andrea
egyetemi adjunktus, Szociológia és Kommunikáció Tanszék
