Regisztráció és bejelentkezés

Max Planck és a tudományos realizmus

Leendő mérnökként arra a kérdésre keresem a választ, hogy a sok tudományfilozófiai elmélet közül melyik az, amelyik a legjobban írja le a tudományt. Dolgozatomban a tudományos realizmus témakörét járom körül.

Először azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy mit is nevezhetünk tudásnak, majd meg kívánom mutatni, hogy az egyén számára a tudás megszerzése a tudomány által a legbiztosabb. Ezt követően ismertetem és összehasonlítom a tudományos realizmussal kapcsolatos álláspontotokat. Bemutatom az elméletekre és az entitásokra vonatkozó realizmust, az instrumentalizmust és a konstruktív empirizmust, mint lehetséges utakat, melyek alapján eldönthetjük, hogy mik a jó tudományos elmélet kritériumai.

Az álláspontom az, hogy egy tudományos elmélet episztemikus előnyei csakis a tudományos realizmus szemüvegén keresztül válnak teljessé. Ez az attitűd megfelelő lehet arra is, hogy meg tudjuk különböztetni a tudományt az áltudománytól.

A tudományos realizmus episztemikus előnyeit egy esettanulmány segítségével támasztom alá. Max Planck munkássága megmutatja számunkra az elméletekre vonatkozó tudományos realizmus álláspontjának létjogosultságát. Max Planck a hatáskvantum felfedezésével megalapozta a kvantummechanikát, amely a XX. század egyik legnagyobb és legsikeresebb szellemi alkotásának bizonyult. Mint minden nagy tudományos felfedezés, a hatáskvantum karrierje sem volt zökkenőmentes: megszületésekor pusztán egy illesztési paraméter volt, ám később, pontosan Planck ez irányú fáradozásai eredményeképpen, egy új természeti állandóvá vált, amely megjelenik az elméleti modelljeinkben, ha azok atomi szinten lezajló kvantum jelenségeket írnak le.

szerző

  • Tulics Miklós Gábriel
    villamosmérnöki
    nappali

konzulens

  • Dr. Héder Mihály
    egyetemi docens, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék