Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon
Fogyatékkal, testi, értelmi vagy olyan érzékszervi hátránnyal, amely véglegesen, egész további életén át gátolja a megszokott, hagyományosan elvárható életvitel szabad gyakorlását, a 2001-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon a népesség 5,7%-a élt. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es felmérése alapján a lakosság 7,67%-a megváltozott munkaképességű. Ez az arány a háború utáninak több mint háromszorosa, ami összefügghet a népesség öregedésével, a korábbinál magasabb szintű egészségügyi ellátással és ismeretekkel is.
A társadalmi hátrányok csökkentésének érdekében, a rendszerváltás után, az Európai Unió szellemiségével összhangban különböző programok indultak és indulnak a társadalmi integráció elősegítésének érdekében. Az oktatás szempontjából számos pozitív változás történt az utóbbi két évtizedben, az óvodák és az iskolák egy részében a kilencvenes években vezették be az integrált oktatást, számos alapítvány és egyéb szerveződés segíti a fogyatékkal élők készségfejlesztését.
A munkaerőpiacon a rendszerváltás előtt sem voltak az egészségesekkel azonos helyzetben, esélyeik azonban, azóta tovább nehezedtek. Kevés közöttük a foglalkoztatott, és magas az inaktív keresők aránya.
Dolgozatom célja az európai összkép vizsgálata és ennek összehasonlítása a hazai helyzettel. Szeretném bemutatni a megváltozott munkaképességűek alacsony foglalkoztatottságának okait, társadalmi hatásait és a munkaadó-munkavállaló viszony esetén fennálló előnyöket, illetve hátrányokat mindkét fél részéről. Kutatásomban kérdőíves módszerrel szeretném megismerni az érintett társadalmi csoport jellemzőit, véleményét és tapasztalatait, az eredmények kiértékelése után pedig ötleteket szeretnék megfogalmazni a helyzet esetleges javítása érdekében.
Forrás:
Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai Tükör 2007/17, " Fogyatékkal élõk" (2007)
[http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel30703.pdf]
