Az önköltségszámítási rendszerek fejlődése - egy demonstrátor válasza az oktatási kihívásokra
Óriási fejlődés ment végbe az elmúlt száz évben az önköltségszámítás területén. A XX. század elején még viszonylag homogén termékeket gyártottak a vállalatok, könnyen feloszthatták egyszerűbb osztókalkulációval az év során felmerült összes költségüket, amikor egy termelési egység előállítási költségére voltak kíváncsiak. Azonban azóta nagy változások figyelhetők meg a szervezeteknél: egyre több és egyre eltérőbb terméket, egyre több verzióban kezdtek gyártani, melyekhez különböző szolgáltatásokat kapcsoltak, és többlet költséget jelent a megfelelő minőség állandó fenntartása is. Ekkor már bonyolódik a kalkuláció: differenciálnunk kell termékek, termékváltozatok között tulajdonságaik, jellemzőik alapján. Ilyen módszer például a pótlékoló kalkuláció.
Manapság egy vállalatvezető nem elégedhet meg a termékekhez, szolgáltatásokhoz tartozó közvetlen költségek felosztásával, látnia és ismernie kell azt az egyre hatalmasabb közvetett költségtömeget is, melyek a vállalati működés elhanyagolhatatlan részeivé váltak. További problémákat vet fel a szolgáltatóiparban tevékenykedő vállalatok és az olyan szervezetek költségeinek felosztása, mint például egy önkormányzat. Ezekben az esetekben a XX. század vége óta már olyan modelleket is segíthetnek a tisztánlátásban, mint például a tevékenység alapú – és a folyamatköltségszámítás. Azonban jogosan merül fel az igény a még pontosabb, és a gyakorlatban még inkább kivitelezhetőbb számítási módszeren túl arra is, hogy ezt az igen jelentős, fixnek tekinthető költséghalmazt ne csak felosszuk, hanem megismerjük, kiszűrjük a felesleges költségeket, és ezeket csökkentsük, tevékenységeinket átszervezzük. Ebben segíthet a 2000-es évek közepén kialakult idővezérelt tevékenység alapú költségszámítás. Az amerikaitól és európaitól sok esetben eltérő, de a felesleges költségekre szintén nagy hangsúlyt fektető, és már régebb óta létező japán vezetői számviteli módszereket is fontos megemlíteni.
Dolgozatomban ezt a fejlődési utat mutatom be egy igen szemléletes hasonlaton keresztül, mely véleményem szerint az oktatás során is igen nagy hatékonysággal alkalmazható, és hozzájárul e kalkulációs modellek megértéséhez. A hagyományos számítási módszerek rövid bemutatása, és hiányosságaik kiemelése után dolgozatom fő részében az újabb irányzatok bemutatására törekszem.
