A magyar mezőgazdasági vállalatok eszköz- és forrásszerkezete, valamint ezeknek az eredményességre gyakorolt hatása a gazdasági világválság és az eurózóna válsága idején
Tanulmányom célja elsődlegesen az volt, hogy megvizsgáljam a címben említett 2 nagy horderejű válság magyar mezőgazdaságra gyakorolt hatását. Az Amadeus Adatbázis adatait, illetve leíró statisztikai módszereket használva megvizsgáltam, hogy miként befolyásolta a 2 krízis a vállalatok forrásszerkezetét és azon keresztül az eszközállomány összetételét 2007 és 2013 között. E tekintetben jelentős elváltozásokra lettem figyelmes: különösen a forrásoldalon mutatkozott meg a válságok hatása, a hitelezés visszaesése. Az időszak közepén csökkent a vállalatok kötelezettségállománya, az eladósodottsági mutató pedig egy V-alakú trendet követett. Szintén tanulmányoztam mindezeknek az eredményességre gyakorolt hatását, valamint egy globális képet festve az ágazatról összehasonlítottam néhány más ország mezőgazdasági trendjeit a magyarországiakkal, megállapítva, hogy hazánk nem volt rosszabb helyzetben, mint a más európai országok.
Ismertettem az EU és annak talán legintegráltabb intézményének a Közös Agrárpolitikának a válság tompításában betöltött fontos szerepét, valamint az állam szerepvállalását az ágazat támogatásában.
A vizsgált vállalatokat a vállalatméret mint csoportképző ismérv szerint osztályozva komoly eltérésekre lettem figyelmes a csoportok között. A nagyobb méretű vállalatok kevésbé szenvedték meg a hitelezés visszaesését, kötelezettségállományuk nem csökkent a kisvállalatokéhoz hasonlóan. Mindez az eszközoldalon és az eredményesség terén is éreztette a hatását, a kisebb méretű vállalatok nehezen tudták megújítani az eszközeiket, amit a stagnáló nettó beruházás bizonyít. Ebből kifolyólag az eredményességük is elmaradt a legnagyobb méretű vállalatok mögött.
A jövedelmezőséghez kapcsolódóan azt találtam, hogy az pozitív kapcsolatban áll a vállalatmérettel, hasonlóan az eredmény stabilitásához. Minél nagyobb tehát egy vállalat, annál stabilabban alakult az eredménye. Az egyes csoportok költségszerkezetét elemezve kirajzolódott, hogy a nagyobb méretű vállalatoknál relatíve több anyagjellegű ráfordítás rontja az eredményt, míg az amortizáció aránya a költségszerkezeten belül fordított arányban áll a vállalatmérettel.
Figyelemreméltó tény ezen felül, hogy a pénzügyi műveletek eredménye majdnem minden esetben az adózott eredményt rontó tételként volt jelen a csoportátlagok szintjén.
Szót ejtettem a tőkeszerkezet különböző elméleteiről, amelyek számtalan vitát generáltak a tudományos berkekben. Empirikus adatok elemzésével, statisztikai módszerekre támaszkodva vizsgáltam, hogy hazánkban érvényesül-e valamelyik elmélet. Eredményeim alapján ezek az elméletek nem vagy csak korlátozottan érvényesülnek, ugyanis csak nagyon gyenge kapcsolatot sikerült kimutatnom a tőkeszerkezet és a jövedelmezőség mutatói között.
