A teljesítményértékelés során adott visszajelzés megfogalmazásának hatása az én-hatékonyságra
A kutatásom kiindulópontja egy gyakorlati probléma: a teljesítmény-visszajelzés során elkövethető azon értékelői hiba hatását tárja fel, amikor magát a személyt értékeljük, és nem az adott időszakban elért teljesítményét. Ezt nem elég csupán expliciten kerülni: a nyelvi kifejezés tartósságára való utalás tetten érhető a megfogalmazás absztraktságában, mint ahogy azt Semin és Fiedler nyelvi kategóriai modellje mutatja. Az elmélet a csoportközi elfogultságban is megjelenik: a pozitív identitás fenntartása érdekében a személyek a pozitív eseményeket absztrakt szinten fogalmazzák meg, míg a negatív eseményeket konkrét szinten. Mivel Bandura elméletében az én-hatékonyság egyik fő forrása a mások által adott visszajelzés az egyén teljesítményéről, a kutatásban felállított hipotézisem szerint egy absztrakt megfogalmazású visszajelzés nagyobb hatást gyakorol az én-hatékonyságra, mint egy konkrét megfogalmazású. Ennek alátámasztására kidolgozott kísérleti eljárásomban a személyeket egy teljesítményhelyzetbe helyeztem, majd előre manipulált visszajelző szövegeket adtam nekik. A szövegeket a megfogalmazás absztraktsági szintje mentén manipuláltam, tartalmilag teljesen megegyeztek, ugyanannyi pozitív és negatív visszajelzést tartalmaztak. Az értékelések előtt és után felmértem a személyek én-hatékonyságát, és ennek változását hasonlítottam össze a konkrét és az absztrakt megfogalmazású szöveget olvasók csoportjában. A hipotézis jelen kutatásban nem igazolódott. Az alkalmazott kísérleti szituációt a tapasztalatok alapján felülvizsgáltam, és javaslatot tettem újabb vizsgálati módszer összeállítására.
szerző
-
Szabó Orsolya Mária
pszichológia (Munka- és szervezetpszichológia szakirány)
mesterszak
konzulens
-
Dr. Gerákné Krasz Katalin
egyetemi adjunktus, Ergonómia és Pszichológia Tanszék
