A monetáris politikai szabályok változása, különös tekintettel a Bank of England politikájára
A dolgozat célja egyrészt a monetáris politikai szabályok történeti fejlődésének bemutatása, másrészt ezen szabályok gyakorlati alkalmazásának szemléltetése a Bank of England példáján keresztül. Ennek keretében először megvizsgáltam a szabálykövetés versus diszkréció vita alakulását, az uralkodó monetáris rezsimek tükrében. A dolgozat a vita kezdetétől, vagyis a currency-bankig vitától dolgozza fel az elméleti diskurzust, melyben a 70-es évek játékelméleti modelljei, elsősorban a Kydland-Prescott elemzés jelentik a fordulópontot. Ezt követően az akadémiai környezetben nem kérdőjeleződik meg a szabálykövetés szükségessége, azonban a szabályok hatékony gyakorlati alkalmazására a 90-es évekig várni kell. Ekkor az inflációs célkövetés rendszere, valamint a jegybankok függetlensége, megteremti azt a környezetet, amelyben hatékonyan lehet alkalmazni egy egyszerű monetáris politikai szabályt. A Hall-féle stratégia, illetve a mennyiségi szabályok, mint a McCallum- és a k-szabály a monetáris aggregátumok változó szerepe miatt mára nehezen nyújthatnak útmutatót. A Taylor-szabály azonban az irányadó jegybanki kamatok és a kibocsátási rés, valamint az infláció összekötésével ad olyan fundamentumokat megragadó szabályt a jegybankok kezébe, melynek mentén sikerrel lehet elősegíteni a makrogazdasági stabilitást. E szabály alapján egyszerű regressziós modell segítségével az 1992-től 2020 első negyedévéig terjedő időszakra vizsgálom meg a Bank of England monetáris politikáját. A kutatásban a Taylor-szabály alkalmasságát mutatom be a jegybanki politika kamattrendjének, és a brit jegybank monetáris politikai irányultságának elemzésére. Eközben arra a kérdésre keresem a választ, hogy, hogyan változott a brit jegybank monetáris politikája az elmúlt évtizedekben. A kutatás rámutat, hogy az elmúlt harminc évben változó prioritásokkal ugyan, de bizonyítani lehet a jegybanki szabálykövető politikát.
