Fenntartható-e a magyar nyugdíjrendszer?
A 19-20. század fordulóján a korabeli fejlett világ országaiban sorra jelentek meg az első nyugdíjrendszerek, amelyeknek fő célja az időskori szegénység visszaszorítása volt a magánfogyasztás életpályán át tartó kisimításának útján. Miközben előbbi célkitűzés a mai napig változatlan maradt, a makrogazdasági és demográfiai környezet jelentős átalakuláson ment keresztül. Míg a nyugdíjrendszerek bevezetésekor a népesség növekedése folyamatos és – történelmi léptékben nézve – rendkívül gyors volt, addig napjainkban a legtöbb fejlett ország népessége egyre inkább elöregszik. Az ilyen társadalmak számára komoly gondot jelent a korábban bevezetett szociális kiadások – különösen a nyugdíjak – anyagi fedezetének előállítása. Általánosságban véve az aktív korban lévő népesség egyre nagyobb áldozatokat kell hozzon a nyugdíjasok érdekében, ami a jövőben komoly feszültségek forrása lehet az érintett generációk között. Így a fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszerek átalakítása nagyon aktuális kérdés hazánkban, sőt, az Európai Unió más országaiban is.
Jelen tanulmány kiemelt célja annak vizsgálata, hogy a nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások folyósítására fordított kiadásokat az 1997. évi reformintézkedéseket követően mennyiben fedezték a rendelkezésre álló járulékbevételek. A mai napig megválaszolatlan kérdés maradt ugyanis, hogy egyes tényezők, mint például az alacsony aktivitási és foglalkoztatási szint, a mindenkori befizetők és kedvezményezettek arányát rontó elöregedési folyamat, továbbá az 1998-2010 között működő kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerbe átirányított bevételek miként járultak hozzá az állami nyugdíjkassza egyre növekvő hiányához, ezen keresztül a hazai GDP arányos államadósság 2001-2010 között tapasztalható gyors emelkedéséhez.
További problémát vet fel a kötelező magánpénztári pillér 2010. évi visszaállamosítása: miközben az intézkedés hatására az államháztartás egyenlege számottevően javult és a GDP arányos államadósság is csökkent, az adósságpálya fenntarthatóságára gyakorolt hosszú távú következmények már korántsem egyértelműek.
