Tőkepiaci árazás és annak korrekciója a valószínűségi torzítás függvényében
A pénzügyi viselkedéstan által definiált jelenségek bemutatása volt a célom, amelyet a valószínűségi torzítások paramétereivel teszteltem a különböző modellekben.
A kutatás alapkérdése, hogy a valószínűségi torzítások, az az a hozameloszlásra jellemző ferdeség, csúcsosság, szisztematikus ferdeség és szisztematikus csúcsosság a befektetői döntések során árazódnak-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor bizonyíthatóak a pénzügyi viselkedéstan egyes jelenségei.
A dolgozat első részében az elméleti háttér ismertetésével kívántam bemutatni a pénzügyi viselkedéstant, magát a kilátáselméletet valamint a kilátáselmélet és a valószínűségi torzítások paraméterei között fellelhető kapcsolatot, továbbá olyan kockázatot mérő egyéb paramétereket ismertettem, amelyek a várható veszteség oldaláról közelítik a kockázat fogalmát.
Ezzel készítettem elő a dolgozat második részét, az empirikus vizsgálódást, amelyben egyedi részvényekkel, illetve portfóliókkal is kívántam tesztelni a valószínűségi torzítások paramétereit, interpretálva a statisztikai és gazdaságtani eredmények jelentőségét.
A tesztelés során igyekeztem minél szélesebb aspektusból vizsgálni a torzítások kimutathatóságát, ezért 30 darab egyedi részvényt és az 500 darab különböző súlyozással összeállított portfóliót vizsgáltam egy rövidebb 5 éves, egy hosszabb 30 éves és a sub-prime válság időszaka alatt.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a modellek nem képesek kellően pontosan előre jelezni az árfolyamok alakulását, csak becslést tudnak adni. Számításaim során, ahol a torzítások paraméterei szignifikánsnak mutatkoztak, ott arra a következtetésre jutottam, hogy a viselkedéstan által definiált jelenségek kimutathatóak. Viszont ezek a valószínűségi torzítások paraméterei sem eléggé megfelelőek ahhoz, hogy egy magas hatékonysággal működő árfolyammodell megszülethessen.
szerző
-
Pap Zoltán
Pénzügy MSc
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulens
-
Timotity Dusán
PhD, Pénzügyek Tanszék