Mehet-e lejjebb? A negatív kamatpolitika lehetőségei Magyarországon
A 2007-2008-as válság következtében a hagyományos monetáris politikai eszközök egyre hatástalanabbnak bizonyultak, a fejlett gazdaságok jegybankjai nem-konvencionális eszközökkel próbálták helyreállítani a gazdasági egyensúlyt, és többen közülük végül korábban elképzelhetetlennek tartott negatív kamatokat vezettek be. A különböző központi bankok esetében más-más indítékok álltak a lépés hátterében, de a legtöbben az infláció kívánt szintre hozásának, a hitelezés bővítésének, a fogyasztás és a beruházások serkentésének érdekében fordultak ehhez az eszközhöz, míg másokat a valutájuk iránti túlzott kereslet kényszerített erre.
Dolgozatomban áttekintem a negatív kamatok bevezetésének okait az egyes jegybankok esetében, kitérve a rezsimek közötti különbségekre, a monetáris transzmisszió elméleti hátterére, az eddigi tapasztalatokra, esetleges sikerekre, kudarcokra és az eszközzel szembeni aggályokra.
A Magyar Nemzeti Bank az alapkamatot pozitív szinten tartja, az egynapos betéti rátát azonban már a negatív tartományba süllyesztette. Arra keresem a választ, hogy mennyire egyedi ez a megközelítési mód, mi indokolta a bevezetését, és a magyar gazdaság jellemzőinek tükrében mik a kilátások, érdemes lenne-e lecsökkenteni az alapkamatot is a nulla alsó határ alá.
szerző
-
Böröcz Dorottya
Nemzetközi gazdálkodás alapszak BA
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Pál Tamás
egyetemi tanár, Pénzügyek Tanszék