Regisztráció és bejelentkezés

Inzultusok és inzultuscsoportok erősségének szerepe a mobbingban

A munkahelyi pszichoterror – más néven mobbing – olyan szervezeti jelenség, amely a hétköznapokban előforduló természetes konfliktusok kezeletlen formájának tekinthető. A konfliktusok tudatos menedzselésének elmaradása számos veszélyt hordoz magában, mely a szervezeti hatékonyságra és az egyéni teljesítményre valamint elégedettségre egyaránt káros. Problémát jelent többek között, hogy nehéz éles határvonalat húzni a mobbing és konfliktus között, illetve gyakori, hogy a lelki terrort elszenvedők nem ismerik fel áldozati szerepüket, ehelyett elfogadják a jelenlegi és jellemzően az idővel párhuzamosan egyre súlyosbodó állapotot. Ami lényeges különbség a két fogalom között, hogy a konfliktus a szervezetet építő jelenség, a munkahelyi pszichoterrornak viszont csak negatív következményei vannak. A szervezetek szempontjából azért, mert növeli a hiányzásokat, rombolja a szervezeti kultúrát, valamint csökken a motiváció és emiatt romlik a hozzáadott érték. A munkavállalók részéről szintén probléma ez, hiszen állandósítja a belső stresszt, rontja az önértékelést, továbbá az egyén hosszú távon úgy érzi, hogy a perifériára szorul a szervezeti mechanizmusban, ami az esetek nagy részében depresszióhoz, a munka világából való kilépéshez, legszélsőségesebb esetben pedig öngyilkossághoz is vezethet. A mobbing tehát mind anyagilag, mind társadalmilag nagyon súlyos veszteségeket okoz.

A téma atyjának Heinz Leymann tekinthető, aki az 1980-as évek végén kezdett kutatásba. Az általános adatokat, mint például a nem, kor, foglalkozás szerinti megoszlásokat is neki köszönhetjük, ahogy a magyarországi felmérések elindítását is. A munkahelyi pszichoterror szerte a világon probléma, de kíváncsi voltam, hogy különböző országokban hogyan értelmezik ezt a jelenséget, illetve Magyarország hol áll nemzetközi összehasonlításban.

Kutatásom során kérdőívet állítottam össze, amely az összes inzultus közül 25-öt tartalmaz, mind az öt inzultuscsoportból ötöt. Likert-skála segítségével kívántam az aktív népesség attitűdjét megismerni. A különböző inzultusok így statisztikailag tökéletesen összehasonlíthatóvá és mérhetővé váltak, mely segítségével az inzultusok sorrendjét magyarországi viszonylatban fel lehetett állítani. Összességében elmondhatjuk, hogy Magyarország nemzetközi viszonylatban átlagos értékeket prezentál, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nincs még min javítani.

szerző

  • Zádory Zita
    vezetés és szervezés
    mesterszak

konzulensek

  • Krajcsák Zoltán
    egyetemi tanársegéd, Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék
  • Dr. Tóth Zsuzsanna Eszter
    egyetemi docens, Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék