Regisztráció és bejelentkezés

Politikai konjunktúraciklusok Magyarországon

Magyarországon széles körben elterjedt nézet az, hogy a politikusok csak a saját hasznukat tartják szem előtt, és a választásokon a győzelem érdekében megpróbálják „megvenni” az emberek szavazatait. Amellett, hogy a feltételezés részben a magyar társadalomnak a politikai elittel szemben, évtizedek során kialakult ellenszenvét tükrözi, a politikusok önérdekkövető viselkedése már jó ideje a közgazdaságtani elméletek tárgya is. Az a felvetés miszerint a politikusokat nem kizárólag a közjó, hanem a politikusi szereppel járó hatalom és befolyás is motiválhatja Antony Downs-tól származik. Majd ebből az elméletből kiindulva több közgazdász is vizsgálta a választási időpontokhoz köthető konjunktúraingadozásokat.

A dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a magyar gazdaságban felfedezhetőek-e politikai konjunktúraciklusok. Ehhez először Alberto Alesina és William Nordhaus két alapvető modelljét mutatom be. Majd megvizsgálom, hogy a különböző politikai ideológiákat feltételező modellek közül melyik felel meg a magyar politikai rendszer sajátosságainak.

Kutatásom során arra jutottam, hogy miközben Magyarországon a politikai pártok jobb vagy baloldali értékrendszert tulajdonítanak maguknak, a választási programjaik és ígéreteik nem bizonyítják ezen ideológiai különbözőséget. Éppen ezért Magyarország esetén nem tartom alkalmazhatónak Alesina modelljét.

A Tdk dolgozatomban bemutatom, hogy egy a Nordhaus modell szellemében felállított sajátos modell Magyarország gazdaságára illeszthető. Megállapítható, hogy a GDP arányos költségvetési hiány és az inflációs ráta között a választási évekhez köthető ciklikus ingadozások vannak. Az okokat vizsgálva megpróbálom feltárni azokat a kormányzati gazdasági tevékenységeket, amelyek a politikai konjunktúraciklusok létrejöttét eredményezik.

szerző

  • Dancsi Dóra
    nemzetközi gazdálkodás
    alapszak

konzulens

  • Dr. Meyer Dietmar
    egyetemi tanár, Közgazdaságtan Tanszék