Eljött a magyar családpolitika reformjának ideje?
Magyarországon és szerte az Európai Unióban központi kérdésként jelenik meg az alacsony születésszám, ami súlyos gazdasági és társadalmi problémákhoz vezet. Jelenleg egyre erőteljesebben rajzolódik ki az a trend, miszerint azokban az országokban magas a termékenység, ahol a nők foglalkoztatási rátája is magas (OECD 2007;Neyer 2006; Ahn – Mira 2002).
Munkánkat erre a megállapításra alapozzuk, ezért a magyar családpolitika modelljét vizsgáljuk a francia családmodell tükrében és ily módon górcső alá vesszük azokat a gazdaságpolitikai tényezőket, amelyek a születések számát pozitívan befolyásolhatják.
Fő célunk választ kapni arra a kérdésre, hogy a francia családpolitika hatékony intézkedései implementálhatóak-e Magyarországon?
Kérdésünk megválaszolásának érdekében az alapvető háttértudás elsajátítása után, ami a családmodellek, a családpolitika és a két ország hazai gyakorlatát foglalja magába, a két ország családpolitikai eszköztárát hasonlítottuk össze 6 szempont alapján. A szempontok a következőek voltak: szülési szabadság, szülői szabadság, pénzbeli juttatások, adókedvezmények, gyermekellátási rendszer és részmunkaidős foglalkoztatás. A hasonlóságok és különbségek látványosabb érzékeltetése végett egy táblázatot is készítettünk.
Végezetül olyan intézkedéscsomagokat alakítottunk ki a francia példa alapján, amik ösztönzik a női munkavállalást, ily módon összhangban vannak azzal a megállapítással, miszerint a női foglalkoztatás és a termékenység között pozitív kapcsolat áll fenn. Hipotézisünk megválaszolása során figyelembe vettük, hogy a két ország alapvetően különböző prioritások mentén szeretné a születés szám növelését elérni. Magyarországra a kiterjesztett szülői távollét modellje jellemző, ami azt jelenti, hogy a családpolitika kialakítói úgy gondolják, hogy a magas születésszám az édesanyák otthon maradása mellett realizálható. Ezzel szemben Franciaországban a nagycsaládosok támogatására és a magas női munkaerőpiaci aktivitásra helyezik a hangsúlyt, a francia állam családpolitikája a kiterjesztett családpolitikai modell kategóriájába sorolható. A következő négy változtatást fogalmaztuk meg: kiterjesztett szülői szabadság reálisabb kereteinek kialakítása, gyermekfelügyelők munkavállalásának támogatása, részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése, átgondoltabb adópolitika. Dolgozatunkban igyekeztünk a mindennapi problémákra megoldást találni, amik egy laikus személy számára is szembetűnőek. Tanulmányunk célja alapvető irányvonalak meghatározása és a példaértékű francia családpolitika átfogó elemzése.
Dolgozatunkba beépítettük az európai és OECD sztenderdeket, tanulmányokat, illetve nagy hangsúlyt fektettünk a magyar és francia szakemberek munkáira, mint Spéder Zsolt illetve Marie-Thérése Letablier.
