A mezőgazdasági vállalatok jövedelmezőségének meghatározói a visegrádi országokban
Dolgozatomban egy 2307 elemű mintán keresztül vizsgáltam, hogy melyek a jövedelmezőség legfőbb meghatározói a visegrádi országok mezőgazdasági vállalatainál. A kutatás lefolytatásához szükséges adatokat az Amadeus Adatbázis szolgáltatta. Az adatbázis adatainak vállalatspecifikus jellegét szem előtt tartva amellett érveltem, hogy a jövedelmezőség erőforrás alapú modellje jó magyarázatot ad a jövedelmezőség indikátoraként használt ROA mutató változékonyságára. A vállalatspecifikus adatok mellett ország- és időbeli hatásokat is bevontam, hogy kiderítsem, vajon a vizsgált 2007-2014-es időszak folyamán érvényesültek-e szisztematikus különbségek országok és időszakok között a jövedelmezőség szintjén.
A jövedelmezőséget ténylegesen befolyásoló változók azonosítása érdekében egy panel regressziót becsültem, majd hipotézisvizsgálatot végeztem az egyes változókhoz tartozó együtthatók szignifikanciájáról. Mivel a hagyományos t-próba alapján hozott döntés helytelen következtetésekre vezethetett volna a modell reziduumainak normálistól eltérő eloszlása miatt, egy számítógépes módszerhez, a bootstrap szimulációhoz folyamodtam.
Ennek eredményeként a következőket azonosítottam a jövedelmezőséget növelő tényezőkként: az eszközállomány egysége által generált árbevétel, a likviditás, a jegybanki alapkamat értéke, a növekedés és az eszközállomány megújításának dinamikája.
Ezzel szemben negatív előjelű együtthatót kapott a befektetett eszközök aránya, a tőkeáttétel, a vevők forgóeszközökön belüli és a szállítók idegen tőkén belüli aránya, továbbá az anyag- és a személyi jellegű ráfordítások költségszerkezeten belüli aránya.
Ami az országok és időszakok közötti szisztematikus különbségeket illeti, a szlovák vállalatok átlagosan 2,1%-kal kisebb ROA értékeket tudhattak magukénak, míg a 2009-es év átlagosan 3,2%-kal gyengébb jövedelmezőségi szintet hozott, továbbá bebizonyosodott a lengyel vállalatok magasabb költséghatékonysága.
A jövedelmezőségre legerősebben a tőkeáttétel hatott, az idegen tőke csökkentése tehát egy finanszírozási stratégiaváltás keretein belül javíthatja a vizsgált vállalatok jövedelmezőségét.
