A méhészet és a környezet kapcsolata
„Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl.” hangzik a híres idézet, amit állítólag Albert Einstein mondott. Hogy valóban mondta-e, azt nem tudjuk, írásos bizonyíték nem maradt meg, de mindenesetre érdemes elgondolkozni a mondat üzenetén. Valóban ennyire kiszolgáltatott helyzetben lenne az emberiség?
A méhek csak 8-30 millió éve alakultak ki, de mára már közel nélkülözhetetlenek. Ha a méhekről esik szó, a legtöbb embernek először a méztermelés jut eszébe, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a rovarporzású növények 80%-a a méhek által kerül beporzásra. Ezek közül is a gyümölcsfák megporzása kiemelkedő fontosságú. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben aggasztó mértékben csökkent a méhek száma, melynek számos oka lehet, mint például a globális felmelegedés okozta egyre gyakoribb aszályok, a természetes élőhelyek eltűnése, a monokultúrás gazdálkodás, a paraziták, valamint a növényvédő vegyszerek alkalmazása. Kína egyes területeiről már szinte teljesen kihaltak a méhek. Itt emberi munkaerővel kell végezni a növények porzását, melynek hatékonysága alulmarad a szorgos rovarokéhoz képest.
A dolgozat, miután röviden leírja a méhészet, mint agrárágazat működését, megvizsgálja, hogy a különböző környezeti tényezők miképp befolyásolják a méhek életét, a méztermelést, hogyan csökkenthetők a kedvezőtlen hatások, valamint feltárja a méhészet hatását a környezetre. A tanulmány bemutat egy kisebb hazai méhészetet, melynek bővítésére, fejlesztésére tesz javaslatokat a környezeti hatások figyelembevételével. Tervezetet készít egy új nyári telephelyre. Az elsődleges cél a gazdaságosság, profit növelésén túl az éves elhullás csökkentése.
szerző
-
Kocsis Eszter
Környezetmérnöki alapképzési szak, nappali BSC
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Dr. Bartus Gábor
egyetemi adjunktus, Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék
