Fehér (köpenyes) hazugságok, avagy megtévesztések az orvos-beteg kommunikációban
Az elmúlt években egyre többször és egyre negatívabb híreket hallhatunk a magyar egészségügy színvonaláról. Tüntetések, osztályok összevonása, túlterhelt és alacsonyan bérezett alkalmazottak, folyamatos pénzhiány szerepel az egyik oldalon, míg elégedetlen, bizalmukat vesztett páciensekkel találkozhatunk a másikon. Sajnos Magyarországon még nem tudatosult az a nyugaton már elterjedt nézet, miszerint az orvosi ellátás is egy szolgáltatás, melynek fogyasztója a beteg, aki adók és járulékok formájában fizet az ellátásért.
Magyarországon-annak ellenére, hogy folyamatosan az egészségügy átalakítását célzó reformokról értesülhetünk- a döntések nagy része pénzügyi jellegű. Pedig kutatások (melyek lejjebb részletesebben bemutatásra kerülnek) jelzik, hogy ha az egészségügy színvonalának javításáról esik szó, az emberek nagy része az orvos-beteg kapcsolatokat, azon belül is a bizalom kialakítását tartja a legfontosabbnak.
Éppen ezért jelen dolgozatom keretében az orvos-beteg kommunikáció nehézségeit, azon belül is a kommunikációs zavarok egyik legsúlyosabbikát, a hazugságot szeretném minél több aspektusból megvilágítani, külön figyelmet szentelve azokra a széles körben elfogadott nézetekre, amelyek igazolják ezen gyakorlatok jogosságát az egészségügyben.
Mivel a téma rendkívül kényes és tág értelmezést tesz lehetővé, dolgozatomban nem törekszem az egyedi esetek teljeskörű feltárására, az egy-egy megemlített példát csupán szemléltetésnek szánom, ugyanis véleményem szerint ezen esetek a következtetések levonásához inkább kiindulópontként, mintsem bizonyításként szolgálnak. Ezenfelül az egészségügyre vonatkozó eredményeket illetően csakis a már meglévő kutatások eredményeire támaszkodom, empirikus kísérletezésbe nem bocsájtkozom.
