Defektes detektívek: a detektívtörténetek speciális típusát meghatározó főhős karakterek
Médiakörnyezetünkben, a hírműfaj elbulvárosodásának és a kikapcsolódás, a filmek és a könyvek mérhetetlen választékának korában van egy műfaj, amely nagyon sokakat vonz és újra és újra megújulva változatlanul népszerű. A néhány éve leporolt Sherlock Holmes kalandjai például mozifilmként és a BBC-n új tévésorozatként is megjelent. Dolgozatomban narratológiai szempontból a detektívregény filmes, azon belül is sorozatfilmes adaptációit vizsgálom. Munkám legnagyobb eredménye az, hogy audiovizuális médiaelemzéssel támasztom alá azt a szakirodalmi fogalomalkotást, amely a krimi műfaján belül a detektívregény egy bizonyos típusának sajátosságait tisztázza a főhős karakterén keresztül. Hipotézisem az, hogy a detektívtörténetek egy meghatározott alműfaját érhetjük tetten Conan Doyle Sherlock Holmes- vagy Agatha Cristie Poirot-karakterében. Az olvasó/néző számára egy adott műfaj egyben határozott elvárásokat is jelent. A párhuzamokban nem egyszerűen karakteradaptációt láthatunk, hanem a jól körülhatárolható jellemzőket, a krimisorozatok főhőseivel szemben támasztott nézői követelményeknek való írói vagy rendezői megfelelést is. A dolgozat korábbi változatában, amelyet a kommunikáció- és médiatudomány, mesterképzési szak Közvetlen emberi kommunikáció elméletei című tárgyra készítettem, azt vizsgáltam, hogy a Sherlock Holmes-i szerep adaptációja a későbbi detektívtörténetekben hogyan jelenik meg, illetve ezekben az alkotásokban mennyire érhető tetten ezzel a szereppel való szembenállás, vagy meghatározottság. Nem volt célom a krimi műfajának teljes áttekintése, ahogyan krimi-tipológiai értekezés vagy kritika írása sem. A dolgozat kiváló alapja lehet egy – a későbbiekben elkészíthető – empirikus kutatásnak, melyben a nézői oldalt vizsgálva olyan kérdésekre kereshetjük a választ, hogy mely elvárások valósak egy detektívtörténet esetében, vagy milyen személyiség típusba sorolható egyének részesítik előnyben ezt a műfajt sok másokkal szemben.
