A vulgarizmusok szerepe és használta a kommunikációban – Durva szavak megjelenésének tendenciája a mai magyar színházi szövegekben
A vulgarizmusok használata a közbeszédben mindennapos jelenség. A nyelvi közönségesség, trágárság, vagyis mindaz, ami a vulgarizmusok kategóriája alá sorolható, az iskolákban, az utcán, a médiában és a kulturális színtereken (kortárs irodalom, színház) egyaránt jelen vannak. Gyakori használatuk olyan természetes, hogy szinte észre sem vesszük. Sok szülő, tanár, nyelvész, pszichológus és egyszerű kultúrafogyasztó azonban rosszallással tekint a vulgarizmusok térnyerésére: morális pánikot hirdetnek, anyanyelvünket féltik, vagy éppen az emocionális, durva beszéd negatív pszichológiai–társadalmi–kulturális hatásaitól tartanak.
A vulgarizmusok terjedésének egyik legszembetűnőbb közege a színház, pontosabban: a kortárs színházi szövegek. Felújított klasszikus darabok vagy most születő alkotások: a durva szavak szinte mindegyikben jelen vannak. Magyar divatjelenségről van szó vagy a hazai drámaszerzők, s velük együtt a 21. századi ember önkifejezésének és önmeghatározásának adekvát formájáról? Független-e a korszellemtől a vulgarizmusok használata? Tekinthetünk-e úgy a jelenségre, mint amely mindig is a színház sajátja volt (polgárpukkasztás, szórakoztatás, bohém élet), vagy morális hanyatlásként fogjuk fel? Mi az oka, hogy a kortárs és modern színházi szövegek szükségszerűen tartalmaznak vulgáris elemeket? Adnak-e többletet, nyitnak-e új kommunikációs csatornát a vulgarizmusok?
Ha a kommunikáció cselekvés, akkor a vulgarizmusokat nem lehet pusztán hangulatfestő indulatszavakként, jelentéktelen töltelékszavakként vagy a posztmodern önkifejezés adekvát formájaként tekinteni, és ezek által igazolni jelenlétüket a színházi alkotásokban, mert ezzel egyben a verbális erőszak létjogosultságát – mint elfogadható önkifejezési módot – is igazoljuk. A vulgarizmusok használata az egyszerűbbé váló kommunikáció (pl. tegező formák, rövidítések, szleng, idegen szavak természetes beépülése és használata a magyar nyelvben stb.) velejárója, de ez az együtt járás nem jelenthet oksági kapcsolatot a színpadi szövegek vulgarizálódásával, mert akkor az a drámai szövegek művészeti és üzenetértékét kérdőjelezné meg.
Dolgozatom vizsgálati terepe: a kollokviális nyelv, amelyhez szervesen hozzákapcsolódik a kulturális élet, kiemelten pedig a színház szövegművészete. Munkámban a vulgarizmusok színházi szövegekben játszott szerepéről folyó jelenlegi vitát tárgyalom – a kommunikációelmélet, nyelvtudomány, pszichológia és színháztudomány szempontjából –, a vita argumentáció-elemzésével.
