Az Élet Hálója - Hálózattudomány alapú ökoszisztéma-modell alkalmazása a modern mezőgazdaságban
Az elmúlt néhány évtizedben a hálózattudomány felhasználása komplex rendszerek modellezésére egyre inkább elterjedté vált tudományos körökben. Ez a nemrég (újra) felfedezett eszköztár – a hálózatelmélet –, ami több kiváló kutató, köztük a magyar származású fizikus, Barabási Albert-László nevéhez is fűződik, már több területen bizonyította alkalmasságát az olyan kutatások során, amelyek nagy mennyiségű (statisztikai) adaton alapulnak.
Ahogy a klímaváltozás és a hozzá köthető környezeti, gazdasági és társadalmi problémák előtérbe kerültek, az egyik fő globális célkitűzés az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának mérséklése lett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete szerint az évente kibocsátott ÜHG-k csaknem egyharmadáért a mezőgazdaság felelős, illetve a Föld lakható, szárazföldi területeinek nagyjából felét mezőgazdasági terület – legelők, termőföldek teszik ki (Poore & Nemecek, 2018). Ezeknek az adatoknak a fényében evidens újra górcső alá venni a mindmáig elfogadott, masszívan műtrágya és vegyszer alapú, monokultúrás mezőgazdasági termelést abból a célból, hogy egy fenntarthatóbban, klímarezisztensebben működő, univerzálisan használható agro-ökoszisztéma modellt dolgozzunk ki.
Dologatomban vizsgálatnak vetettem alá egy olyan újszerű, erdőmodell alapján, „bottom-up” felépített agro-ökoszisztémát, amelyet az ún. „TRY” Növényi Tulajdonságok Adatbázisában megtalálható adatok alapján építettem fel. A létrehozott hálózat-modellben különböző klasztereket különíthetünk el, amelyeket tulajdonságaikból adódóan egymás növekedésére, vitalitására pozitív hatással levő növények alkotnak. A hálózat vizsgálata során levont következtetések figyelembevételével olyan termőnövény-csoportokat választhatunk ki, amelyek egy-egy termőföldön optimális terméshozamot biztosítanak fenntartható, biodiverzitást és klímarezisztenciát segítő módon.
Mindezek mellett a hálózati struktúra vizualizációjával szemléltetem a konvencionális mezőgazdaság és az újszerű, erdőmodell alapján megalkotott termőnövény-hálózat legnagyobb különbségeit, növény-növény, illetve növény-talaj interakció szintjén. A strukturális különbségek rámutatnak ezen rendszerek gyenge pontjaira és erősségeire, különös tekintettel a talajra és biodiverzitásra gyakorolt hatásokra, illetve a klímarezisztenciára és a gazdálkodási mód fenntarthatóságára. Ezeknek a jelentősége könnyen belátható, hogyha a gazdálkodási mód monetizációját, mint a mezőgazdaságban érdekelt személyek döntési alapját definiáljuk.
szerző
-
Noszály Bettina Blanka
Mechatronikai mérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Hortay Olivér
egyetemi adjunktus, Pénzügyek Tanszék -
Molontay Roland
Egyetemi docens, Sztochasztika Tanszék
