Kínai befektetések Afrikában
Napjainkra a Kínai Népköztársaság globális tőkebefektetővé vált. Befektetései a fejlett országok mellett olyan fejlődő országokba is irányulnak, melyek hagyományosan kockázatosnak számítanak. Az afrikai befektetések ütemének növekedése felkeltette a tudományos közösség és a nyilvánosság figyelmét is. Dolgozatomban vizsgálom a kínai-afrikai kapcsolatokat a Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve a 2010-es évek végéig. A kapcsolatok alakulását kezdetben az ideológiai és politikai érdekek befolyásolták, majd a kínai gazdasági átalakulást követően a gazdasági és kereskedelmi célok megvalósulása került előtérbe. A kapcsolatok eredményességét szolgálják a Kína-Afrika Együttműködési Fórum háromévente rendezett konferenciáin kilátásba helyezett és aztán megvalósított projektek, valamint a 2013-ban bejelentett Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés (OBOR/BRI) keretében létrejövő megállapodások.
Az Afrikába irányuló kínai befektetések mozgatórugói között találunk politikai, gazdasági és geopolitikai érdekeket is. Mindig is létfontosságú volt Kína számára a diplomáciai elismerés és az együttműködési készség megszerzése az afrikai nemzetek részéről a multilaterális fórumokon, illetve Tajvan elszigetelése az afrikai kontinensen, az „Egy Kína” politika elfogadása. Gazdasági szempontból is nagy jelentőséggel bír Afrika. Területe gazdag energiatartalékokban, ásványokban és nyersanyagokban, melyek kielégítik Kína természeti erőforrások iránti igényét, és képesek hosszú távon biztosítani a kínai gazdaság növekedését. Ezenkívül Afrika elnyerhető piacot is jelent a relatíve olcsó kínai termékek számára, melyek kielégítik a kevésbé fejlett afrikai országok piaci keresletét. A geopolitikai érdekek sem elhanyagolhatók. A BRI fejlesztési programjain keresztül politikai befolyási övezetet akar létrehozni és akár célja lehet a status quo felborítása és a vezető szerep megszerzése. Elsősorban olyan országoknak ad hitelt, amelyek vagy jelentős erőforrásokkal rendelkeznek, vagy Kína számára földrajzilag stratégiai pozícióban vannak. Továbbá az energiaforrások (például az olaj) feletti ellenőrzés stratégiai jelentőségű. Az ázsiai országokhoz hasonlóan Afrikát is a hátsó udvaraként képzeli el Kína. Rajtuk keresztül növekszik gazdasága főként azáltal, hogy erőforrásokat importál és olcsó ipari termékeket exportál.
A hitelezés pénzügyi hátterét a Kínai Jegybank, a Kereskedelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Kínai Eximbank, a Kínai Fejlesztési Bank, és állami tulajdonú kereskedelmi bankok: Bank of China, Agricultural Bank of China, Industrial and Commercial Bank of China, China Construction Bank biztosítják.
A BRI nagymértékben hozzá tud járulni az afrikai kontinens infrastrukturális beruházásainak finanszírozásához, ezáltal az afrikai országok gazdasági-társadalmi felzárkózásához, azonban sok kritika is éri a kezdeményezést. Megkérdőjelezhető gazdasági fenntarthatósága, mivel egyesek szerint Kínát stratégiai ambíciói és nem gazdasági racionalitása vezérli. Egy másik érv, hogy nem eléggé átgondolt és hiányzik a projektek világos definíciója. Továbbá jelentheti az afrikai eladósodás új hullámát („debt trap diplomacy”). Szintén aggodalomra ad okot a transzparencia hiánya, az igazságtalan beszerzési folyamatok, a korlátozott technológiatranszfer és munkahelyteremtés a helyiek számára. Kutatásomban arra keresem a választ, hogy a kínai befektetések hogyan befolyásolják az afrikai országok gazdasági növekedését, kölcsönösen előnyös-e a résztvevő országok számára vagy esetleg kontraproduktív. Elősegítik-e (ha igen, mennyire) az alacsony fejlettségű afrikai országok mezőgazdasági és ipari modernizációját, technológiai és infrastrukturális fejlesztését, illetve a szegénység csökkentését? Mindezeket a tényezőket vizsgálom egy kiválasztott ország esettanulmánya során.
szerző
-
Somogyi Réka
Nemzetközi gazdálkodás alapszak BA
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Póra András
egyetemi tanársegéd, Pénzügyek Tanszék
