Klasszikus növekedéselméleti modellek vizsgálata a legújabb stilizált tények tükrében
A stilizált tények fogalmának bevezetésére 1957-ben került sor Káldor Miklós által. A stilizált tény egy leegyszerűsített megfogalmazása az empirikus fejlődésgazdaságtani megfigyeléseknek. Káldor Miklós (1957) hat stilizált tényben fogalmazta meg megfigyeléseit, amelyekre C.I. Jones & P.M. Romer (2009) reflektált és megfogalmaztak szintén hat stilizált tényt a megelőző több, mint 50 év adatainak felhasználásával.
A dolgozatban bemutatásra kerülnek különböző új, elméleti gazdaságpolitikai irányok (mint például a happynomics, a különböző adó- és oktatáspolitikai modellek, valamint az állami redisztribúció). Emellett vizsgálatra és kiegészítésre kerülnek romeri stilizált tények az elöregedő és fogyó népesség figyelembevételével. Neoklasszikus közgazdaságtani modellek felhasználásával (Solow-modell, Mankiw-Romer-Weil-modell) egy elméleti modell kerül felépítésre, amelynek segítségével vizsgálatra kerül a modellben szereplő két, eltérő jövedelemmel rendelkező társadalmi csoport egymáshoz viszonyított és abszolút jövedelmének az alakulása az idő függvényében. További kutatás tárgyát képezi a Solow-modellben szereplő tőkekitevő idő és/vagy tőkefüggése, valamint szimulációs eredmények vizsgálata konstans és lineárisan növekvő kitevő esetén.
A kutatás során alkotott elméleti modell és szimulációk segítségével becsülhető, hogy milyen jövedelemeloszlásokat indukálhatnak az eltérő politikák rövid és hosszú távon, valamint az, hogy miként hathat vissza a jövedelmi eloszlások változása a gazdasági növekedés mechanizmusára, a felzárkózási folyamat sebességére.
Hivatkozások:
Nicholas Kaldor, 1957. A Model of Economic Growth, The Economic Journal, Vol. 67, Issue 268, Pages 591–624
Charles I. Jones & Paul M. Romer, 2010. The New Kaldor Facts: Ideas, Institutions, Population, and Human Capital, American Economic Journal: Macroeconomics, American Economic Association, Vol. 2(1), Pages 224-245
