Regisztráció és bejelentkezés

Céghálózatok fizetésképtelensége egy aktuális esettanulmányon keresztül

A vállalatok hálózata mind komplexebbé válik a vállalatcsoportok, együttműködések, uralt és uralkodó vállalatok rendszerében. Az integrálódás a cégek számára is számos előnnyel járhat. A csoport egészének rendelkezésére álló források sokrétűbben használhatók fel, mint különálló cégek esetén. Amennyiben egy fizetésképtelen cég együttműködő cégek csoportjához tartozik, vagy egységes irányítás alatt áll más vállalatokkal, a hitelezők követeléseinek kielégítését alapvetően befolyásolhatja, hogy a jog hogyan kezeli ezt a helyzetet. A kérdés különösen jelentőssé válhat, ha az adós cég valamikori vagyona a csoport más tagjainál megtalálható lenne, vagy éppen e cégek érdekében vonták el az adóstól.

Az ún. „Alexandra-csoport” esettanulmányán keresztül kizárólag a nyilvános e-cégjegyzék és a nyilvános e-beszámolók adataira támaszkodva arra kerestük a választ, hogy a számviteli törvény előírásai mennyiben támogatják a hitelezők ilyen irányú információigényét. A tapasztalt sajátosságokat összevetettük a hatályos magyar jogszabályok cégcsoportokra vonatkozó rendelkezéseivel is. Kutatásunk során megállapítottuk, hogy az egyszerűsített éves beszámolók kötelező adattartalma és feltételei nem szolgálják a hitelezők megfelelő tájékozódását. Ha egy cégcsoport nem kívánja magát ekként definiálni, akkor ennek bizonyítására a publikus adatokból nem, vagy csak igen nehezen lehet megfelelő adatot szerezni.

A magyarországi fizetésképtelenségi eljárások alapvetően egyetlen adós cégre fókuszáltak és kiterjeszthetőségük az érdekeltségi körre igen korlátozott. A cégcsoportokra vonatkozó szabályokban pedig nagyon lényeges különbséget fedezhetünk fel a hitelezők jogi lehetőségei között attól függően, hogy a csoportot egy cég, vagy magánszemély(ek) irányítják, miközben ennek a különbségnek az adott cég stratégiáját és hitelezőit tekintve nem kellene, hogy jelentősége legyen. Léteznek nemzetközi irányelvek, amelyek kezelik a fő érdekeltségi központ és a „de facto” vállalatcsoport meghatározásának elveit, továbbá cégcsoportok esetén ajánlják a lényegi konszolidációt, javasolják az összevont eljárásokat, valamint a cégcsoport más tagjainak kötelező anyagi együttműködését a csoport egyik tagjának hitelezői érdekében. A szabályozás alapelveként magunk is olyan megoldást tartanánk hatékonynak, amelyben a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatójának a vagyonelemek kezelésében is lényegében ugyanazt a struktúrát kellene követnie, amiben a vállalatok csoportja azt megelőzően működött.

szerzők

  • Tőke Péter
    Nemzetközi gazdálkodás alapszak BA
    alapképzés (BA/BSc)
  • Beskorovaynyy Luka
    Nemzetközi gazdálkodás alapszak BA
    alapképzés (BA/BSc)

konzulens

  • Dr. Csőke Rita
    tanársegéd, Üzleti Jog Tanszék