Torzuló energiapiac, vagy zöldülő Európa: a KÁT rendszer átalakulása
Az Európai Unió és tagállamai rendkívül sok erőforrást áldoztak az elmúlt években a megújuló erőforrások arányának bővítésére, az üvegházhatású gázok csökkentésére. Az egyes tagok egységes keretrendszerben, de eltérő módon igyekeznek elérni a 2020-ig vállalt arányokat. Abban, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben minden tag növelni tudta megújuló arányát – az uniós ösztönzők mellett – szerepet játszott az a globálisnak mondható felismerés, hogy a gazdasági tényezők figyelembe vételén túl igen fontos környezeti, társadalmi és humán fenntarthatósági kritériumok felállítása, követése.
A megújuló erőforrások felhasználási volumenének növekedési ütemében az Európai Unión belül is nagy különbségek voltak. Ennek számos oka van: az egyes országok természeti adottságai, a meglévő energetikai infrastruktúra műszaki jellemzői, a társadalom környezeti érzékenysége mind-mind eltérőek. Fontos tanulság azonban, hogy az előbbi adottságok mellett a legmeredekebb növekedést azokban az országokban érték el, amelyek vezetői „zászlójukra tűzték” a megújuló energiaforrásokat és politikájukban – néhol talán a gazdasági ésszerűség határain túl – támogatták ezen technológiák terjedését. A stabil, kiszámítható állami és uniós támogatások, a könnyített engedélyeztetési eljárások, a megújulókat segítő kormányzati intézkedések, továbbá a kormányzati kommunikáció jelentősen növelte az egyes országokban, megújuló beruházásokat finanszírozó befektetők aktivitását. Az önkormányzati és lakossági szereplők esetében, a magas intenzitású támogatások, vagy a visszatáplált villamosenergia magas átvételi ára mozdította el a piacot tiszta verseny optimumától.
Az Európai Bizottság által 2014. április 9-én elfogadott: Környezetvédelmi és energiahatékonysági állami támogatásokról szóló iránymutatás 2014 és 2020 között (Guidelines on State aid for environmental protection and energy 2014-2020), az addig hatályos, jellemzően klímavédelmi célokat követő iránymutatástól különbözően, átfogó jelleggel közelít az energiaszektorhoz. A dokumentum alapján a Bizottság fokozatosan le kívánja építeni azt a védelmet, ami jelenleg a megújuló energiatermelést védi a piaci hatásoktól. Szellemiségbeli változtatás, hogy ezután a költséghatékonysági szempontoknak kiemelt jelentőséget kell kapniuk az energetikai döntésekben. A piaci verseny torzításának csökkentésére, az egyik leglényegesebb lépés, hogy a sok tagállamban működő kötelező átvételi ártámogatási rendszereket (Magyarországon: KÁT) 2015 és 2017 között fokozatosan meg kell szüntetni, helyettük versenytárgyalásos eljárást, vagy zöldbizonyítvány-rendszert kell bevezetni. Az intézkedésnek nincs visszamenő hatálya, ráadásul továbbra is kivételt képeznek majd a kis teljesítményű, illetve innovatív technológiával működő létesítmények.
Dolgozatomban röviden áttekintem a megújuló energiaforrások támogatásának típusait, összegzem a magyarországi kötelező átvételi rendszerről összegyűjthető tapasztalatokat, majd bemutatok más, európai országok által működtetett rendszereket. Vizsgálataim során először a 2015 és 2017 közötti átmeneti időszakról, majd az azt követő 2020-ig tartó időszakról igyekszem feltérképezni, hogy milyen változásokkal kell megkűzdeniük az egyes szereplőknek. Végül, az összegyűjtött információk alapján – személyes konklúziót vonok le a magyar támogatási rendszer lehetséges fejlesztési irányairól. Noha, a valóságban az állami támogatások alakításánál, kiosztásánál az objektív értékelést – mind országos, mind európai szinten – torzíthatják az egyéni, csoportos, politikai, vagy országos érdekek megjelenése, a kockázatot dolgozatomban figyelmen kívül hagyom és az objektív, tényadatokon alapuló vizsgálatra törekszem.
szerző
-
Hortay Olivér
Műszaki menedzser mesterszak MSc
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulens
-
Dr. Pálvölgyi Tamás
egyetemi docens, Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék
