Virtuális kalandok - avagy mi kell egy GAMERnek?
Napjaink videojátékai már túlnőttek a játéktermi egyszerűségen. Ma már nem elegendő az a koncepció, hogy egy vízvezeték szerelő a csatornákon keresztül menti meg hercegnőjét ahogy azt a Mario sorozat kezdetén láthattuk. A mai videojátékok már látványvilágban, történetmesélésben sokszor magát Hollywoodot is túlszárnyalják. A kiadók profi hangstúdiókkal dolgoztatnak és az sem ritka ha egy filmcsillag kölcsönzi arcát-hangját egy-egy karakternek. Ám mi lehet a közönség fókuszában egy játéknál? A játékok által elmesélt történet? Az interaktivitás? Esetleg a grafikai megjelenítés részletessége? Egyes gamerek meg vannak róla győződve, hogy a grafika nem minden míg mások rá se bírnak nézni arra ami akárcsak egy picit is pixeles. Megint mások képtelenek végignézni egy-egy átvezetőanimációt továbblépés nélkül míg vannak akik a videojátékok könyvadaptációit is megvásárolják, annyira megragadja őket a történet vagy a keretvilág amiben játszódik. Mennyire erősek a különböző véleménycsoportok és vajon mennyi átfedés akadhat közöttük? Kutatásomban ezekre keresem a választ, a pszichológiából ismert Q-módszertant felhasználva.
