A munkahelyi jóllét, boldogság és belső pszichológiai erőforrások összehasonlítása négy nemzet bevonásával
Dolgozatomban a munkahelyi jóllét, a munkaboldogság és a belső pszichológiai erőforrások
(optimizmus, reziliencia, énhatékonyság, remény) kerültek összehasonlításra, négy nemzet,
Magyarország, Ausztrália, Japán és Kína bevonásával végzett adatgyűjtés mentén (N=1228).
A vizsgálati személyek a munkaképes korosztályt képviselték, akiket személyes kapcsolatok,
a közösségi média felületein és e-mailes megkeresés útján toboroztuk.
Az adatgyűjtéshez több mérőeszközt alkalmaztunk: a munkahelyi jóllét mérésére Seligman
(2011) PERMA modelljén alapuló Munkahelyi Jóllét Kérdőívet (Kun és mtsai., 2017) , a
munkahelyi boldogság vizsgálatához a Szubjektív Boldogság Skálát (Subjective Happiness
Scale, SHS, Lyubomirsky és Lepper, 1999), a pszichológiai erőforrások feltérképezéséhez
pedig a Rövid reziliencia skálát (Brief Resilience Scale, BRS, Smith és mtsai., 2008), az
Általános énhatékonyság skálát (General Self-efficacy Scale, GSE, Schwarzer és Jerusalem,
1995), a Felnőtt remény skálát (Adult Hope Scale, AHS, Snyder és mtsai., 1991) és az
Életorientáció tesztet (Life Orientation Test, LOT-R, Scheier és mtsai., 1994) használtuk. A
kérdőívek minden nemzet esetében saját anyanyelven kerültek felvételre.
Kérdésfeltevésünk arra vonatkozott, hogy vajon a négy nemzet tekintetében milyen
sajátosságokat, hasonlóságokat és különbségeket tárhatunk fel a mért változók mentén. Az
előzetes kutatások alapján azt feltételeztük, hogy a jóllét, a boldogság és pszichológiai
erőforrások vonatkozásában is szignifikáns eltéréseket fogunk találni a négy nemzet között.
Eredményeink szerint a magyarok az ausztrál munkavállalókkal mutatnak a legnagyobb
hasonlóságot, míg Japán mutatja minden változó mentén a legmarkánsabb és a legnagyobb
eltérést a három másik nemzettel összehasonlítva.
Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a jóllét és a boldogság fogalom nem tekinthető
egységesnek, mivel más a jelentéstartalma a nyugati és a keleti kultúrákban. A boldogság
fogalmát jelentősen befolyásolja, hogy hol él az adott személy (Gardiner és mtsai., 2020) .
Feltételezésünk szerint az alkalmazott módszertani megközelítéssel is magyarázható, hogy a
japán minta ilyen jellegű és mértékű eltérést mutatott a többi nemzethez képest. A jövőre
nézve tanulságos és érdekes lenne a vizsgálatot megismételni úgy, hogy a japán, és esetleg a
kínai minta esetében másfajta boldogság kérdőívet használunk, mint Magyarországon és
Ausztráliában.
