A hálatudatosság és a munkahelyi jóllét kapcsolata pedagógusok körében.
A tanárok és óvónők komoly leterheltséggel dolgoznak, a kiégés gyakori közöttük, mindeközben óriási befolyással bírnak a gyerekek fejlődésére – ezért fontos, hogy aktívan foglalkozzunk a mentális állapotukkal.
A hála az egyik leggyakrabban átélt pozitív érzelem, melynek rendszeres megjelenése segíti az egyén pszichológiai erőforrásainak és társas kapcsolatainak fejlődését (Fredrickson, 2004). Továbbá, pozitív kapcsolatban áll az instrumentális és érzelmi társas támogatással, a növekedéssel, az aktív megküzdéssel és a tervezéssel (Watkins és mtsai, 2003). A személyek közti kapcsolatok és a társas támogatás védőfaktort jelentenek a kiégés ellen (Szabó és Jagodics, 2016).
150 fős mintán, online kérdőívcsomag használatával végzek kvantitatív vizsgálatot. Továbbá, 12 fővel kvalitatív vizsgálatot folytatok, mely során két héten keresztül vezetnek hála naplót, valamint a naplózás megkezdése előtt és azt követően felveszem velük a kvantitatív vizsgálatban is használt kérdőívcsomagot.
A kutatás kvantitatív részét képező kérdőívcsomagban használt mérőeszközök: The Gratitude Questionnaire (GQ-6; McCullough és mtsai, 2002) Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív (MSPSS; Zimets mtsai, 1988), Munkahelyi PERMA Kérdőív (Kern, 2013), Maslach Burnout Inventory – Educator Survey (Maslach és mtsai, 1996). A kvalitatív vizsgálatban a résztvevők két héten keresztül rögzítenek minimum 5 dolgot, amiért aznap hálásak tudtak lenni – az eredményeket grounded theory tartalomelemzési módszerrel elemzem.
Várakozásaim szerint, a hála pozitív együttjárást mutat a munkahelyi jólléttel és a társas támasszal, azonban negatívan jár együtt a kiégéssel. Továbbá, a naplózást végző személyek esetében a kiégés mértéke csökken, míg a jóllét és a társas támasz megélésének gyakorisága nő.
A hála gyakorlása a pedagógusok körében hozzájárulhat, hogy a tanárok és óvónők munkahelyi jólléte és elégedettsége növekedjen, valamint csökkenjen a kiégés.
