Heurisztikus döntések a szakképzésben az IKT eszközök használatáról
Egy hátborzongató sci-fi 2120-ból: a Földet környezeti katasztrófa tartja fogságban, a felmelegedés már-már elviselhetetlen, az ember fizikai tűrőképességének határán mozog, a lakatlan területek nagysága az iható víz hiányában növekszik, a gazdasági válságok hol kisebb, hol nagyobb amplitúdóval egymást váltják, a sokadik ipari forradalmat élik meg úgy, hogy érzelmi viszonyulásuk a változásokhoz még mindig a ma élő ember 30 ezer évvel korábban kialakult alfajának rezilienciájához hasonlatos a leginkább. Nézzük a képtekercset, és nehezen értjük, nehezen értelmezzük, érzelmeink pedig megrémisztenek. Sorra jönnek a gondolataink, hogy vajon mi egy hasonló helyzetben, hogyan cselekednénk, milyen feladatokat végeznénk el elsőként, miképpen priorizálnánk feladataink között, hogyan döntenénk, mi motiválná döntéseinket, hogyan ösztönöznénk másokat arra, hogy megtegyenek valamit, amiről mi magunk azt gondoljuk, hogy adott helyzetben ez a helyes. Felocsúdunk gondolatainkból és ráébredünk, hogy ez a valóság, 2020 tavaszát írjuk.
Az oktatási vezető, aki imént még az elképzelhetetlen jövőn merengett, először megdermed az ismeretlen Covid-19 vírus okozta helyzettől, majd kreatív alkotásba fog és azon ötletel kollégáival:
- mit fognak tenni annak érdekében, hogy a digitális átállás megközelítőleg problémamentes legyen,
- kollégáiban a legkisebb szorongást okozza.
- Hogyan támogassa és ösztönözze a vezetés az IKT-val támogatott tanítást-tanulást.
- Milyen konkrét üzeneteket, információkat fogalmazzon meg a tanulók és a pedagógusok felé.
- Mely programokat és eszközöket használják munkájuk során és ennek használatát monitorozzák-e vagy sem, illetve mi módon tegyék.
Kutatásom célja ezen kérdések vizsgálata, melyet kérdőívvel és interjúk segítségével vizsgálok meg. A kérdőív alanyai oktatásban résztvevő pedagógusok, az interjúkat egy szakképzési centrum vezetőivel és vezető oktatóival végzem.
„Az eredményes tanulás elképzelhetetlen jó tanítás nélkül.” (McKinsey jelentés)
A szakirodalmi elemzés és a primer kutatás alapján a McKinsey jelentés azon alaptézisére helyezem a hangsúlyt, hogy azok az oktatási rendszerek teljesítenek jól, amelyben felismerik, hogy a tanítás színvonalának emelkedésével fejleszthetőek a tanulási eredmények. Véleményem szerint ennek egyik lehetséges útja az infókommunikációs eszközök használata, melynek során megvalósul a jelentés egy másik megállapítása is, mely szerint „a tanulás feltétele a diákok és tanárok közötti együttműködés, ezért a tanulás fejlesztése végső soron ennek az interakciónak a fejlesztését jelenti”.
A jelentés kitér arra is, hogy az igazgatók az adminisztratív vezetéssel szemben az oktatási vezetésre összpontosítsanak, a vezetőket a reformok forrásának és motorjának tekinti, illetve elvárják tőlük, hogy kiváló oktatók legyen, és idejük java részét tanártársaik képzésére fordítsák.
A kapott eredmények arra világítanak rá, hogy egy gyors reagálást kívánó helyzetben az oktatási vezetők, milyen heurisztikák alapján hozzák meg döntéseiket, melyeknek lényegi eleme a kockázat és a bizonytalanság, spontán ítéletalkotással születnek, amelyek pszichikus folyamatokan alapulnak, és az esetek nagy részében megközelítő eredményeket produkálnak.
szerző
-
Honfi Mónika
Tanár – közgazdásztanár
mesterképzés (MA/MSc), levelező
konzulens
-
Nagy Katalin
tanársegéd, Műszaki Pedagógia Tanszék
