A városi közlekedés innovatív megoldásainak hatása a karbon lábnyomra
A városi közlekedés fejlesztési projektjeinek vizsgálatakor az adott megoldás pénzügyi, jóléti és funkcionális hasznai mellett nem szabad elmenni szó nélkül a környezettel kapcsolatos következmények mellett sem, hiszen a közlekedés a világ legnagyobb iparágaként fontos szerepet játszik a globális környezeti terhelésben. Ez utóbbi mértéke azonban - hiába a sok esetben jól beazonosítható környezeti hatások - gyakran nehezen számszerűsíthető, amit jól mutat, hogy a környezetgazdaságtan számos különféle indikátort kidolgozott már az évtizedek során a különféle jelenségek, illetve azok hatásainak összehasonlítására és szemléltetésére. A karbon lábnyom egyike ezeknek a mutatóknak.
A karbon lábnyom lényege az, hogy szén-dioxid kibocsátásra számítja át egy ember, egy folyamat, egy szervezet, egy projekt vagy egy termék környezeti hatásait. Ezáltal megállapítható, hogy a direkt és indirekt forrásból származó emissziók az üvegházhatású gázok mekkora mértékű kibocsátásnak felelnek meg.
Dolgozatom a karbon lábnyom elemzésére épít, feltárva annak sajátosságait, legfőbb előnyeit, illetve hiányosságait. Emellett körüljárom a definiálás során felmerülő kérdéseket és dilemmákat, és saját módszertant dolgozok ki a városi közlekedésben történő használatára. A dolgozatban konkrét példák és esettanulmányok segítségével mutatom be, hogy a karbon lábnyom kiszámításával miként válik számszerűsíthetővé és összehasonlíthatóvá egy projekt előtti és utáni állapot a környezeti hatások szempontjából. Emellett szemléltetésre kerül az is, hogy egy-egy újító, innovatív megoldás milyen komoly mértékben járulhat hozzá a mutató csökkentéséhez, rámutatva a lényeges összefüggésekre, leszűrve a fenntarthatóság szempontjából releváns következtetéseket.
