Regisztráció és bejelentkezés

A háztáji gazdálkodás jelentősége a vidék életében

Ma már a vidék, mint élőhely, lakhely a városhoz hasonló kulturális szintet kínál, hiszen az elérhetőség a legkisebb falut is a világ hálózatába köti be (telefon, tévé, rádió, internet). A vidéki térségek belakottsága közhaszon, mindenki érdeke, mert szükségünk van olyan emberi közösségekre, amelyek a természeti erőforrásainkat – erdeinket, rétjeinket, vizes élőhelyeinket- a helyszínen karbantartják.

A vidéki térségek felértékelődnek. Mint új termelési kultúrák: a minőségi élelemtermelés és az új energiatermelés színhelyei lesznek. Fontos, hogy újra életre keltsük a helyi élelmiszer-termelési kultúránkat, hiszen a több ezer kilométerről ideszállított terméken az ökológiai „lábnyom” a helyinek többszöröse. Tartósítás és energiát faló szállítórendszerek működnek minden, asztalunkra kerülő, áru mögött. Minden kilo kenyér, zöldség vagy hústermék mögött lekaszált rétek, egészséges állatállomány és vízi világ húzódik meg. A helyi, a gondos, természetbarát élelmiszertermelés a legjobb környezetmegóvás.

Új harmóniát kell teremteni globalitás és lokalitás között. Az ember energiaéhségét csakis akkor elégíthetjük ki, ha csökkentve a környezetgyilkoló fosszilis energiahordozók használatát, a zöld és a megújuló energiaforrások felé fordulunk. A holnap energiatermelésének új színtere a vidék, „alapipara” pedig a zöldenergia alapanyagát termelő mezőgazdálkodás lesz. Sok szakember a harmadik évezred új jelenségét látja abban, hogy a városi élettér mellé felzárkózik a vidék.

Fontos az is, hogy az állam felelősséget vállaljon a vidék természeti és emberi világáért. Feladata, hogy figyelmet és közpénzeket fordítson, eszközöket teremtsen azon célok megvalósítására, amelyek a közösség számára fontosak. A természet- és élelem-egészségügy, emberi életminőség nem függhet teljes mértékben csak a vállalkozói érdektől. Épp ezért a költségvetésnek, a politikának kell felvállalnia a vidék belakottságának segítését.

A mai vidékpolitika nem csak a településszerkezet-váltás okos szervezését kívánja, hanem az ember és környezete – emberi-tárgyi-természeti környezete – együttélésének újragondolását is. Benne egy modern takarékosságot. Fontos feladatának tartja megállítani az értelmetlen és katasztrófához vezető hulladéktermelés növekedését, megállítani a természeti erőforrások lerablását, kialakítani a termelt javakkal, tárgyainkkal, eszközeinkkel élés új kultúráját. Célja továbbá, hogy a helyi termékeket előállító, önellátó, háztáji gazdaságok működési lehetőségeit szélesítse, főként azokon a településeken, ahol az öngondoskodás erősítése a lakosság helyben tartását is segíti.

Ma az egyik legfontosabb cél, hogy a háztáji gazdaságokban megtermelt élelmiszerekkel, mezőgazdasági termékekkel a gazdaságokat működtető családok élelmiszer-önellátását biztosítani lehessen. Emellett a háztáji gazdálkodási forma – kiegészülve különböző agroszociális gazdasági modellekkel – közösségformáló erő lehet a falvakban, segítve a helyi élelmiszerellátást, vagy akár a részleges energiaellátást.

Tudományos munkám által, egy konkrét területegység elemzésével célom bemutatni azt, hogy a Szociális földprogram (EMMI), a Start munkaprogram (BM), a Szociális szövetkezetek (BM) és a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia révén, továbbá a munkahelyemen, a Vidékfejlesztési Minisztériumnál végzett szakmai munka segítségével hogyan valósul meg ma Magyarországon a vidékfejlesztésben a fenntarthatóság és az önellátás elősegítése.

szerző

  • Szlancsik Renáta
    regionális és környezeti gazdaságtan
    mesterszak

konzulens

  • Dr. Szalmáné Csete Mária
    egyetemi docens, Környezetgazdaságtan Tanszék