Rugalmas deformáció hatása fonalak és rovingok kötélsúrlódására
A fonalak és rovingok, más néven szálkötegek súrlódásának vizsgálatánál alapvetően két fajta módszerrel határozhatjuk meg a súrlódási tényező értékét. Az egyik módszer esetében egy szövetből húzunk ki egyetlen szálköteget, és azt vizsgáljuk, hogy az az egy szálköteg hogyan súrlódik a többi, szövetet képező szálkötegen. A másik módszer során a szálköteget álló hengereken átvezetve húzzuk, elemezve a hengerek és a szálköteg között létrejövő súrlódást.
A ma széles körben használt, például a szíjhajtások méretezésénél is hasznosnak bizonyuló Euler-féle súrlódási egyenlet azonban – amelynek kezdeti feltétele, hogy az anyag nyújthatatlan – rugalmas anyagok vizsgálata esetén nem ad elég pontos eredményt. TDK dolgozatomban – a fent említett módszerek közül a másodikat alkalmazva – arra kerestem a választ, hogy egy olyan egyenlet, amely a súrlódó anyagot tökéletesen rugalmasnak tekinti, mennyivel ad pontosabb eredményt, mint az Euler-féle.
Vizsgálataimhoz egy szakítógépre szerelhető, kéthengeres, speciális mérőkészüléket terveztem, acél, poliamid és teflon cserélhető mérőhengerekkel. Több, mint 20 anyagmintát választottam ki, amelyeket első lépésben szakítóvizsgálatnak vetettem alá. Az eredmények tükrében kiválasztottam 5 eltérő nyúlású és szakítószilárdságú anyagot. A továbbiakban ezek súrlódását mértem az általam tervezett berendezéssel, különböző előfeszítő erők mellett. Végül a vizsgált anyagok rugalmassági tulajdonságait figyelembe véve meghatároztam a súrlódási tényezőket, és az előfeszítő erő nagyságának függvényében elemeztem a kapott eredményeket.
Irodalom:
[1] Vas László Mihály: Textilipari technológiai folyamatok, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1999
szerző
-
Virág Ábris Dávid
Gépészmérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Dr. Halász Marianna
egyetemi docens, Polimertechnika Tanszék -
Dr. Vas László Mihály
címzetes egyetemi tanár, Polimertechnika Tanszék -
Dr. Bakonyi Péter
adjunktus, Polimertechnika Tanszék
