Égésgátolt cianát észter és epoxigyanta blendek előállítása és vizsgálata
A modern repülés egyik mozgató rugója a gazdaságosság. Ennek érdekében egyre könnyebb és nagyobb gépek készítése a cél. Elengedhetetlen a kompozit anyagok használata, amik a különböző fémötvözeteket váltják ki. A szélsőséges hőmérséklettartományok és mechanikai terhelés felvételére kiváló megoldást nyújtanak a cianát észter (CE) gyanták mátrixanyagként való alkalmazása. A CE gyanták hőállósága kiemelkedő, üvegesedési hőmérsékletük meghaladhatja a 400°C-t is.
Dolgozatomban a CE előnyös tulajdonságait kihasználva célom volt egy olyan blendet megalkotni amely, teljesíti az éghetőségre vonatkozó UL-94 szabvány V-0 követelményeit. Referenciaként a Lonza által biztosított Primset PT-30 novolak típusú cianát észter gyantát használtam. A blendek előállításához egy epoxigyanta komponenst, biszfenol-A digicidi éterét (DGEBA, IPOX ER1010) és egy foszfortartalmú reaktív égésgátlót, 9,10-dihidro-9-oxafoszfafenantrén-10-oxidot (DOPO, STRUKTOL POLYDIS 3710) alkalmaztam. A különböző blendek megalkotásánál két alapvető szempontot vettem figyelembe: a cianát észter és az epoxigyanta sztöchiometriai arányát, illetve azt, hogy a blend foszfortartalma minimum 2 tömeg% legyen. A térhálósodás folyamatát minden esetben differenciális pásztázó kalorimetria (DSC) vizsgálatokkal követtem, a blendek termikus stabilitását pedig termogravimetriai (TGA) vizsgálattal határoztam meg. Az UL-94-es tesztek mellett oxigénindexszel (LOI) jellemeztem a mintákat, valamint meghatároztam a hőkibocsátásukat tömegveszteségen alapuló kalorimetria (mass loss kalorimetria) segítségével. A blendek üvegesedési hőmérsékletét is megvizsgáltam DSC mérés segítségével. A vizsgálatok eredményeit összehasonlítottam, majd a gazdasági és éghetőségi szempontokat szem előtt tartva optimumot választottam.
