Önerősített polimer kompozitok ciklikus dinamikus vizsgálata
Manapság egyre jobban terjednek el az ipari használatban az önerősített kompozitok, amelyekben a mátrix és az erősítőanyag is azonos anyagcsaládba tartozó polimer. Ennek oka az egyszerű újrahasznosíthatóság és kis sűrűség mellett a kiváló energiaelnyelő képesség. Az energialenyelő képességet legtöbbször átlyukasztásos módszerrel jellemzik, azonban a valóságban a kompozitot érő hatások gyakran nem érik el a tönkremenetelhez szükséges energiát. Ezek a kisenergiájú hatások tönkremenetelt ugyan nem okoznak, de az anyag szerkezetében olyan változásokat idéznek elő, amelyek megváltoztatják a kompozit tulajonságait. Ha ezek az igénybevételek megismétlődnek, a hatásuk összeadódik, így kompozit energiaelnyelő képessége is megváltozik.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy nagyenergiájú igénybevételek esetén a kompozitok konszolidációja az energiaelnyelő képességet jelentősen befolyásolja, ezért a kutatás során különböző konszolidáltságú lemezeket vizsgálok. Emellett külön vizsgálok hőkezelt, illetve nem hőkezelt szövetekből álló kompozitot is, ahol a szálak relaxációja hatással lehet a végeredményre.
A kutatás során eltérő konszolidációjú önerősített kompozitokat állítok elő, majd ejtődárdás ütőművel a kompozitokat ciklikus kisenergiájú dinamikus igénybevételnek vetem alá. Előre meghatározott ciklusszám után a kompozitokat kvázistatikus és dinamikus mechanikai, valamint morfológiai vizsgálatokkal minősítem, és vizsgálom a ciklikus dinamikus terhelésnek a kompozitok maradó tulajdonságaira gyakorolt hatását.
