Regisztráció és bejelentkezés

Additív gyártástechnológiák pontossági osztályozhatóságának vizsgálata

Napjainkban egyre nagyobb szerepet kap a kis sorozatszám mellett is legyártható, valamint személyre szabható termékek előállítása és forgalmazása. Az utóbbi évtizedekben megjelent a hagyományos anyagleválasztó és képlékeny alakító megmunkálások mellett egy dinamikusan növekvő, rétegekből felépülő gyártási folyamat, az additív gyártástechnológia (Additive Manufacturing, AM).

Valamennyi AM folyamat bemeneti oldalán egy számítógépes CAD (Computer Aided Design) modell áll, amit egy kiválasztott algoritmus segítségével rétegekre bontunk. A kapott adatok alapján a megmunkáló berendezésünk előállítja a modell egyes rétegeit úgy, hogy az elkészült rétegeket még menet közben összekapcsolja egymással. A prototípusgyártó gépek által egyetemesen elfogadott fájlformátum az STL (Standard Tessellation Language), amely a modell felületét háromszögekre bontja fel és azt e módon közelíti.

Ezen szakdolgozat célja különböző AM technológiák méretpontosságának az elemzése, továbbá eltérő alaksajátosságok legyárthatóságának – saját tervezésű referencia-modell segítségével történő – vizsgálata, majd a mért eredmények alapján egy olyan értékelési rendszer felállítása, amely segítséget nyújt az optimális eljárás, illetve berendezés kiválasztásában. A berendezések osztályba sorolása különböző szempontok alapján történhetne (felületi érdesség, alakpontosság, stb.). A méréseket két saját tervezésű próbatesten végeztem, a modellek a következő technológiákkal lettek legyártva: sztereolitográfia, térbeli nyomtatás, Polymer Jetting és ömledékrétegezés.

A próbatestek tervezésénél nagy figyelmet fordítottam arra, hogy a különböző eljárások korlátai egyértelműen kimutathatóak és összevethetőek váljanak. Az egyes próbatestek tartalmaznak számos alak- és formasajátosságokat, amik segítségével az egyes eljárások határait feszegethetjük. Egy ilyen viszonyszám megalkotásából mind a vevő, mind pedig a szolgáltató profitálna, mivel a megrendelő által elvárt igények objektívvá, számszerűsíthetővé válnának. Az elvárások gyors kielemezése után már csak a célra legalkalmasabb berendezést kellene kiválasztanunk, majd az optimális gyártási beállítások megadása után már kezdődhetne is a termelés [1-3].

Irodalom:

[1.] Gibson I., Rosen D.W., Stucker B.: Additive Manufacturing technologies. Springer kiadó, New York, 2010

[2.] Gebhardt A.: Understanding Additive Manufacturing. Carl Hanser Verlag, München, 2011

[3.] Czvikovszky T., Nagy P., Gaál J.: A polimertechnika alapjai. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2007

szerző

  • Balázs Benjamin
    Gépészmérnöki alapszak (BSc)
    alapképzés (BA/BSc)

konzulensek

  • Dr. Kovács Norbert Krisztián
    adjunktus, Polimertechnika Tanszék
  • Dr. Bakonyi Péter
    adjunktus, Polimertechnika Tanszék