Károsodott vállimplantátumok vizsgálata, a tönkremeneteli okok feltárása
Mára már szinte népbetegséggé váltak a különböző ízületi elváltozások, hiszen napjainkra az átlagéletkor jelentősen kitolódott – és ez a tendencia várhatóan megállíthatatlanul folytatódik – ugyanakkor ezen betegségek a fiatalabb generációkat is sújtják, hiszen kialakulhatnak felgyorsult és kíméletlen életvitelünk folytán, traumás indikációkból egyaránt. Éppen ezért az elmúlt néhány évtized a különböző ortopédiai kezelések és beavatkozások terén igen drasztikus fejlődést hozott, hiszen ezekkel a kezelt ízület funkciója és fájdalommentessége fenntartható, így a páciens életminősége konzerválható, vagy – kedvező esetben – akár jelentősen javítható is. [1] [2]
Mindezekben jelentős rész hárul az ízületek protetizálására, mely rendszerek megtervezése, kivitelezése és utókövetése, majd az összegyűlt tapasztalatok és visszajelzések alapján történő finomítása komoly kihívás elé állítja mind a sebészeket, mind pedig a mérnököket. Napjainkra a különböző implantátumok beültetése tekinthető a legsikeresebb sebészeti beavatkozásoknak, ezek közül is kiemelkednek a művi csípőízületek - melyek gold standard-et képeznek - ugyanakkor a térdprotézisek terén is igen kedvezőek az eredmények [3]. Viszont a vállimplantátumok terén a sikeresség jelentősen elmarad a korábban említettektől. Ennek magyarázata igen szerteágazó, hiszen vállunk mozgásterjedelme és komplexitása felülmúlja bármely más ízületünkét, ugyanakkor jelentős erőkifejtésre képes és meglehetősen kompakt rendszert képez [4]. A jelenleg rendelkezésre álló rendszerekkel – a korábban említett két protézistípushoz képest – igen szegényes tapasztalatok állnak rendelkezésre, ugyanakkor elmondható, hogy tönkremenetelükhöz jelentősen hozzájárul a kopás, valamint elhasználódás és az ezek miatt kialakult aszeptikus kilazulás [3].
Kutatásom során revíziós úton eltávolított vállimplantátumok kontaktfelületeit vizsgáltam, eközben – méréseimre és a fellelhető szakirodalmakra támaszkodva – felállítottam hipotézisemet, miszerint a futófelületek között – a megfelelő körülmények esetén - kavitáció jelensége lép fel, mely komolyan károsítja a művi ízület érintkező felszíneit, ezáltal jelentősen felgyorsítva a kopást és a rendszer tönkremenetelét, továbbá bizonyítja hogy húzóigénybevétel is felléphet az implantátumokon.
Irodalom:
[1] Szentágothai J.: Functionalis Anatomia – Az ember anatómiája, fejlődéstana, szövettana és tájanatómiája I. kötet. Medicina Kiadó, Budapest (1975).
[2] Szendrői M.: Ortopédia. Semmelweis Kiadó, Budapest (2006).
[3] Steven M. Kurtz: UHMWPE Biomaterials Handbook, Third Edition, Elsevier Inc. Oxford(2016.)
[4] Andreas M. Halder, Small B.: Anatomy and biomechanics of the shoulder, Ortopedic Clinics of North America (2000.)
szerző
-
Nemes-Károly István
Gépészmérnöki mesterképzési szak
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Szebényi Gábor
Egyetemi docens, Polimertechnika Tanszék -
Ureczki Ágnes
PhD Hallgató, Polimertechnika Tanszék -
Dr. Kocsis György
tanársegéd, Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika (külső)