Az annuluszon át!
A XXI. század egyik legnagyobb vívmányai közé tartozik az orvoslás és a technológia fejlődésével létrejött implantológia. Napjainkban egyre nagyobb teret kapnak a különböző, eddig nem kezelhető betegségek gyógyításában. A műtéti, mérnöki, gyártástechnikai és képalkotó diagnosztikai eljárások és berendezések fejlődésével lehetőségünk nyílik az emberi test részletesebb megismerésére, annak tanulmányozására és az öröklött vagy szerzett betegségek célzott kezelésére.
A test egyik legfontosabb szerve a szív, amely zavartalan működése nélkül létezésünk és jólétünk nem lehetséges. Ezért a szív betegségei, nem megfelelő működése sokak életét megnehezíti komoly veszélyt, nem kevés esetben halált okoz. Témám tárgya az aorta billentyű és ennek mérnöki helyettesítője, a transzkatéteres aorta billentyű (TAV), ami 2002-es első beültetéstől számítva egyre fejlődik. Ez a technológia egy kevésbé invazív megoldás azoknak a betegeknek, akiknél nem alkalmazható nyitott szívműtét, veszélyeztetettségük miatt. Az első emberi alkalmazás óta alig telt el 20 év, így a technológiának számos olyan régiója van, melyet nem, vagy csak nagyon kis mértékben vizsgáltak.
Kutatásom célja első sorban összegyűjteni az endovaszkuláris implantátumoknál megszokott funkcionális tulajdonságokat, amelyek kifejezetten a műbillentyűre vonatkoznak. Ezen belül megvizsgálni a transzkatéteres aorta billentyű mechanikai tulajdonságait (pl. radiális erő és terhelhetőség). Orvosokkal egyeztetve problémaként merül fel nem meszes billentyűknél az eszköz elmozdulása az annuluszban, ezért további célom megtervezni egy berendezést, amelyen tesztelhető a szívbillentyű elmozdulása és kísérleteket végezni a továbbiakban ezzel kapcsolatban.
