Tetoválótűhegyek károsodása
Mára már elfogadott tény, hogy a tetoválás nem a bűnözés jelképe, hanem egy művészeti ág, amely számtalan különböző formában és stílusban kifejezhető. Legtöbbünk ismer tetoválással rendelkező barátot vagy családtagot, vagy akár saját maga is rendelkezik eggyel. Ezen tetoválások egyénről egyénre különböző emlékeket, jellegzetességeket vagy személyes üzeneteteket képviselhetnek.
A tetoválások készítése során vékony tűk segítségével festéket juttatnak be az emberi hámréteg alá, az irharétegbe. Ez az eljárás egészségügyi szempontból kevéssé kutatott. Egy szalonban lényegében bárki csinálhat tetoválást, és mivel nem minősül orvostechnikai eljárásnak, nem szükséges hozzá semmilyen végzettség. Jelenleg nincsen szabadalmazott eljárás sem a tetoválás menetére, sem az eszközeire, azaz minden művész azzal dolgozik, amivel szeretne, és amit a gyártók forgalmaznak.
Minden tetoválóművészek által használt tű egyszerhasználatos, több kisebb tűhegyből áll, amelyeknek a végei a mechanikai igénybevétel hatására károsodnak, „tompulnak”. Jelen kutatásomban megvizsgálom a tetoválótűket orvostechnikai szempontból, elsősorban a tetováló tűhegyek károsodására koncentrálva.
A tűhegyeket meghatározott ideig, adott nyomóerővel műbőrön járatom, és adott időközönként megvizsgálom elektronmikroszkóp alatt a károsodás mértékét. A tűk károsításához egy Riley típusú tetoválógépet használok, ami a klasszikus modellnek számít. A kutatáshoz 5 tűhegyes tűket használok fel, amelyek körkörös elrendezésben vannak összeforrasztva a vezetőrúddal. Kialakításuk a piacon kapható legáltalánosabb változat „standard”, azaz lekerekített kúpos formájú, a tűhegyek anyaga rozsdamentes acél, a forraszé pedig ón vagy ezüst.
A pásztázó-elektronmikroszkópos képek alapján megvizsgálom, hogy a használat során mennyire romlik a tűhegy minősége, hogyan tompul a vége. Ez kulcsfontosságú, hiszen ennek hatására akár pontatlanabbá válhat a tetoválás kontúrja, és a páciensnek is nagyobb fájdalmat okozhat a művelet. Emellett a forrasztáson megjelenő repedéseket is megvizsgálom, mivel ennek következtében a tűhegyek jobban kihajlanak. A csorba tűhegyekről pedig akár nikkel és króm is kerülhetnek a vérkeringésbe, amely allergén reakciókat válthat ki.
szerző
-
Leveles Borbála
Gépészmérnöki mesterképzési szak
mesterképzés (MA/MSc)
konzulens
-
Asztalos Lilla
Doktorandusz, Anyagtudomány és Technológia Tanszék
