Koszorúérsztent bevonatok fejlesztési lehetőségei
Évente körülbelül 17 millió ember hal meg világszerte szív-és érrendszeri megbetegedésekben, különösen szívrohamban vagy stroke-ban. A kardiovaszkuláris betegségek csaknem egyenlő mértékben érintenek férfiakat és nőket is. Bár a szívrohamok és az agyvérzés a világ minden táján a főbb halálokok közé tartozik, az ilyen okok miatt bekövetkező idő előtti halálesetek kb. 80% -a elkerülhető lenne a fő kockázati tényezők - a dohányzás, az egészségtelen étkezés és a fizikai inaktivitás – elkerülésével (WHO, 2011).
Ahogy nőtt a beavatkozások száma, úgy egyre több komplikáció merült fel a beültetett sztentekkel kapcsolatban. Az egyik probléma az in-sztent resztenózis, melynek során az implantátummal kitágított érszakasz újra összeszűkül, kockáztatva ezáltal a beteg életét. A másik súlyos probléma a sztent trombózis, amikor a trombociták (vérlemezkék) kitapadnak az idegentest falára és aktiválódnak, vagyis véralvadást indítanak el, így okozva trombózist. Ezen problémák orvoslására terjedtek el a 2000-es évek elején az ún. gyógyszerhatóanyagot kibocsátó sztentek, másnéven DES-ek. Ugyanakkor csak úgy, mint a fémsztentek esetében ennek a technikának is megvannak a maga hátrányai. A hatóanyagot kibocsátó polimer ugyanis nem csak a simaizomsejtek proliferációját gátolják, hanem adott esetben akadályozzák a sztentbordák újraendotelizációját fokozva ezáltál az akut sztent trombózis veszélyt. Ez a tökéletlen endotelizáció vezet a késői, egy éven túli sztent trombózis kialakulásához, mely kifejezetten a DES-ekre jellemző. Továbbá ezek a polimerek igen sérülékenyek, akár a tágítás során is sérülhetnek, nem beszélve ezen sztentek gazdasági és anyagi vonzatairól.
Ezeknek a bevonatoknak rengeteg előnyös és hátrányos tulajdonságát tárták már fel kutatások, de a felületet, mint a polimer delaminálódására való hatását még nem, vagy csak kevesen vizsgálták.
A kutatás célja a sztentek felületén olyan felületkezelési módszer alkalmazása, amellyel a bevonatkárosodás mértéke csökkenthető. Továbbá a különböző felületkezelési módszerek összehasonlítása tömegméréssel, sztereomikroszkóppal és pásztázó elektronmikroszkóppal, majd egy olyan felületkezelési módszer kidolgozása, mellyel a delaminálódás mértéke csökkenthető. A kémiai felületkezelésekhez a berendezések és a 316L lapkák az Anyagtudomány és Technológia Tanszéken rendelkezésemre álltak, valamint a felületkezelés és a bevonatkészítés minősítéséhez alkalmazható berendezések is.
szerző
-
Izsó Izabella
Egészségügyi mérnök szak, mesterképzés
mesterképzés (MA/MSc)
konzulens
-
Asztalos Lilla
Doktorandusz, Anyagtudomány és Technológia Tanszék
