Sztentek korróziós tulajdonságainak vizsgálata
A szív és az érrendszer megbetegedései a modern társadalom vezető halálokai. Évente több tízmillió ember halálát okozza koszorúér-szűkület, a megbetegedések egészségügyi, gazdasági és szociális hatása egyre jelentősebb. A halálozási arány dinamikus növekedésével egyre nagyobb hangsúly helyeződött a betegségek megelőzésére és hatékony kezelési és diagnosztikai módszerek kifejlesztésére. Az érszűkületek katéterterápiás kezelésének rohamos fejlődése az 1900-as évek közepén indult meg, az első ballonkatéteres tágítást 1977-ben végezték el, majd 9 évvel később Jacques Puel francia és Ulrich Sigwart német orvosok sikeres koszorúérsztent-implantációt hajtottak végre. A műtéti metodika fejlődése magával vonzotta az eszközök fejlesztését is. Az első sztentek egyszerű, Phynox alapanyagú fémhálók voltak, amelyeket kézzel nyomtak rá a beavatkozás előtt a ballonra. Számos kutatás és fejlesztés eredményeképp a 2000-es évek elején jelentek meg a mai, Co-Cr vagy Pt-Cr ötvözetekből készült, cső előgyártmányból lézersugaras vágással előállított, ballonra krimpelt, hatóanyag-kibocsájtó bevonatú sztentek.
Beültetés után a sztentek a páciens halálig a szervezetben maradnak, az ér kötőszövetei – a páciens egészségi állapotától és genetikájától függő sebességgel – fokozatosan ráépülnek a sztentre, amíg az végül az érfal részévé nem válik. Súlyos szűkületek esetén gyakran nem csupán egy, hanem több sztentet is beültetnek azonos érszakaszra, akár egymásba tágítva is. Az ércsatornában áramló vér a korróziós jellegű károsodási folyamatoknak kedvező környezetet biztosít.
Dolgozatomban Fe-Cr-Ni-Mo, Co-Cr és Fe-Pt-Cr ötvözet alapanyagú sztentek korróziós vizsgálatát mutatom be. A mérések helyszíne a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. korróziós laboratóriuma volt. A vizsgálatokat 36°C-os, 0,9 m/m%-os sóoldatban végeztem, hogy a valós körülményeket minél jobban megközelítő környezetet hozzak létre. A tesztek 24 órán át tartottak, közben potenciodinamikus, ciklikus voltammetriás és elektrokémiai impedancia spektroszkópia vizsgálatokat végeztem. A mérési eredményekből kiszámolható a sztentek korróziósebessége a mérési környezetre vonatkozóan, továbbá a regisztrált áram-potenciál görbén megjelenő csúcsok és platók alapján következtethetünk a fém/elektrolit határfelületen végbemenő elektródfolyamatokra.
szerző
-
Asztalos Lilla
Gépészmérnöki mesterképzési szak
mesterképzés (MA/MSc)
konzulens
-
Dobránszky János
tudományos tanácsadó, Anyagtudomány és Technológia Tanszék
