Sterilizációs eljárások anyagszerkezettani vizsgálata különös tekintettel a 3D technológiával nyomtatott fogászati implantációs fúrósablonokra
Sterilizációs eljárások anyagszerkezettani vizsgálata különös tekintettel a 3D technológiával nyomtatott fogászati implantációs fúrósablonokra
Török Gréta, Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar V. évfolyam
e-mail: torok.greta91@gmail.com
Konzulens: Dr. Bognár Eszter, adjunktus, Anyagtudomány és Technológia Tanszék
e-mail: eszter@eik.bme.hu
Nagy Péter, doktorandusz, Anyagtudomány és Technológia Tanszék
e-mail: npeter@eik.bme.hu
Dr. Kispélyi Barbara, egyetemi docens, Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinika
e-mail: kispelyi.barbara@dent.semmelweis-univ.hu
Az egyre szélesebb körben elterjedt implantációs fúrósablonok segítségével a fogászati implantátumok nagy biztonsággal és a kívánt pontossággal a tervezett helyre beültethetők. Az implantáció invazív beavatkozás, amely során az alkalmazott sebészi sablonok vérrel és sérült nyálkahártyával, csonttal kerülnek érintkezésbe. Ezen oknál fogva, mint minden más, az implantációs műtét során használt eszközt, a fúrósablonokat is csíramentessé kell tenni a fertőzés elkerülése végett. A Cone Beam CT alapján megtervezett implantációs műtéthez a navigációs sebészi sablon készítésének egyik módja a 3D nyomtatás. A polimerből előállított, termoszenzitív implantációs fúrósablonok kezelésére a gyártó cég a fogászatban használatos fertőtlenítő oldatban történő áztatást ajánl, sterilezés helyett. Azonban, a dezinficiálás nem biztosít teljes csíramentességet, csupán a fertőzést okozó mikroorganizmusok számát csökkenti. A műtéti területen azonban elvárható lenne, hogy a sebészi minta teljes mértékben kórokozó mentes legyen, aminek a dezinficiáló folyadékok nem tudnak eleget tenni.
Kutatásom célja, a fogászati implantológiában használt 3D technológiával nyomtatott sebészi sablonok fertőtlenítése és sterilizálása, illetve ezen eljárások hatásának vizsgálata. Célom megtalálni azt a módszert, amelynek segítségével a sablonokat csíramentessé tudjuk tenni anélkül, hogy azok károsodnának. Vizsgálataim elsősorban a deformációra és a fizikai tulajdonságokban bekövetkező eltérések vizsgálatára irányultak. Az egészségügyben leggyakrabban alkalmazott autoklávval történő sterilizációs módszert hasonlítottam össze a plazmasterilezési eljárással, illetve a más fogászati eszközök esetében is használt egyszerű dezinficiáló oldatban történő áztatás hatását is értékeltem. Az implantációs fúrósablonokat elsőként sztereomikroszkóp, majd röntgenmikroszkóp és pásztázó elektronmikroszkóp segítségével vizsgáltam. Továbbá lehetőségem nyílt a sablonokat 3D scanner segítségével is analizálni. A roncsolás mentes méréssorozatot követően a sablonokból metallográfiai csiszolatokat készítettem és ezeken keménységmérést végeztem. Legvégül a minták hajlító- és szakítószilárdságának mérése következett. A vizsgálatok eredményeit összegezve és értékelve megállapítható, hogy a hidrogén-peroxiddal történő plazmasterilizálás ideális módszer a hőérzékeny fúrósablonok sterilizálására.
