Különböző felületkezelésű dentális implantátumok közép- és hosszútávú túlélésének és sikerességének vizsgálata
Különböző felületkezelésű dentális implantátumok közép- és hosszútávú túlélésének és sikerességének vizsgálata
(Medium and long term survival and succes rates of dental implants with different surface treatments)
Koncz Szilvia Zsuzsanna V. évf. SE FOK
szilvia.s.koncz@gmail.com
Konzulensek: Dr. Bognár Eszter, egyetemi adjunktus, Anyagtudomány és Technológia Tanszék
Dr. Joób F. Árpád, egyetemi docens, Semmelweis Egyetem Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika
Per-Ingvar Brånemark az 1950-es években megalkotta a csontintegráció fogalmát, melyet a csontszövet és az implantátum közötti közvetlen, kötőszövetes réteg nélküli kapcsolatként fogalmazott meg. Az implantátumok hosszú távú sikerességében kulcsfontosságú a megfelelő csontintegráció létrejötte. Ennek egyik meghatározó tényezője az implantátum felülete. Az elmúlt években számtalan törekvés irányult arra, hogy megalkossák az ideális formájú és felszínű implatátumot. Ezek a törekvések napjainkban is folyamatosak. Azt, hogy egy implantátum mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket, csak az idő dönti el. Ennek megállapítására a legalkalmasabb módszer a közép- és hosszú távú sikeresség vizsgálata. Kutatásunk során retrospektív vizsgálattal hasonlítottuk össze először 1997 és 2006 között beültetett, nagyteljesítményű Nd/üveg lézerrel felületkezelt implantátumok túlélési és sikerességi rátáját klinikai és radiológiai módszerekkel. Majd egy következő vizsgálatban 2005 és 2008 között beültetett, SLA (homokfúvott és savval maratott) felszínű és Ti-Unite (anódos oxidációval előállított) felszínnel rendelkező implantátumok túlélési és sikerességi rátáját tanulmányoztuk klinikai és radiológiai módszerekkel. A kapott eredményeket összevetettük. A következő paramétereket mértük:
1. Vizsgáltuk periimplantáris suppuráció és/vagy fistula jelenlétét vagy hiányát,
2. Plakk jelenlétét vagy hiányát,
3. Ínyvérzés jelenlétét vagy hiánya,
4. Szondázási mélységet (Probing Depth, PD): parodontális szondával, hat helyen az implantátum körül,
5. Implantátum válla és marginális mucosa közötti távolságot (Distance from the Implant shoulder to the mucosal Margin, DIM value), parodontális szondával, hat helyen az implantátum körül,
6. Implantátum válla, és az első csont-implantátum kontaktpont közötti távolságot (Distance from the implant shoulder to the first Bone-toImplant contact, DIB-value), párhuzamos, long-cone technikával készült kisfelvételen, mesialis és distalis oldalon.
A vizsgálat során a különböző felületkezelésű implantátumokat viselő pácienseket hívtuk vissza klinikai és radiológiai kontrollra. Az implantátumokat szigorú sikerességi kritériumok alapján vizsgáltuk és elemeztük.
A klinikai és radiológiai vizsgálatok hasonló eredményeket mutattak a lézeresen felületkezelt implantátumok sikerességi és túlélési rátájával kapcsolatban, mint az irodalomban gyakran szereplő homokfúvott és kémiai maratáson átesett, valamint TiUnite felszínnel rendelkező implantátumok esetében.
Konklúzióként levonhatjuk, hogy a lézeresen felületkezelt implantátumok sajátos felületi morfológiája és nagyfokú tisztasága kíváló csontintegrációhoz vezet és hosszútávon is megbízható klinikai felhasználhatóságot biztosít.
