Emberi állkapocs csont (mandibula) CT alapján épített modelljének pontossági vizsgálata összehasonlító mérések segítségével
Az orvostudomány talán legnagyobb kihívása, hogy gyógyíthatatlan, vagy hiányzó emberi szerveket, testrészeket pótoljon ”idegen” anyagokkal, melyek egy alcsoportját az implantátumok alkotják. Ezek közül az egyik legjellemzőbb a csontimplantátum. Jelenleg az orvostudományban, ha egy csontrészt pótolni kell, akkor azt különböző lemezekkel, csavarokkal oldják meg az orvosok.
Manapság egyre jobban elterjedtek és rohamosan fejlődnek a 3 dimenziós nyomtatási eljárások, melyek lehetőséget adnak az emberi csontozat bonyolult formáinak pontos elkészítéséhez. Ahhoz, hogy az implantátum formája az eredeti csonthoz a lehető legjobban hasonlítson elengedhetetlen a pontos modellezés. Mivel bonyolult formákról lévén szó, a klasszikus gépészmérnöki tervezési, szerkesztési módszerek nem megfelelőek, hiszen a csontról úgy kell modellt alkotnunk, hogy azt élőszövetek veszik körül, így mindenképpen roncsolás mentesen kell az eljárást végezni. Többféle olyan modell beolvasási eljárás létezik, ami a gyógyászatban is rendelkezésre áll és a mérnöki CAD rendszerekkel is összehangolható és roncsolás mentesen alkalmazható. Többek között ilyen a komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonancia vizsgálat (MR).
Jelen dolgozat a CT eljárásnak egyik fajtájáról, a Cone Beam CT (CBCT) pontossági vizsgálatáról szól, melyben egy emberi állkapocs csont (mandibula) CT alapján épített modelljének pontosságát vizsgálom összehasonlító mérések segítségével. Az összehasonlító mérés során a 3D-s vörös lézeres beolvasást, valamint a koordináta mérőgéppel történő mérést alkalmazva. A CBCT felvétel a klinikai gyakorlatokban alkalmazott általános beállításokkal készült, ennek sugárdózisa akár százszor kisebb lehet, mint a hagyományos MSCT-é. A cél a megfelelő geometriájú biomechanikai modellek biztosítása ahhoz, hogy tumor rezekció esetére megfelelő rekonstrukciós implantátumot lehessen készíteni.
