Koponyaűri értágulatok kezeléséhez alkalmazott sztentek hajlítóvizsgálata
Sztentek felhelyezésekor komoly gondot okoznak az érrendszeren belül található „elágazódások, kanyarok”, a különböző átmérőjű érszakaszok. Különösképp az agyi érrendszerben jelent problémát, ugyanis itt nagyon sűrűn találhatóak hajlatok az erekben, melyeken nehézkes átjuttatni különösebb komplikáció nélkül a sztenteket. A koponyaűri sztentek nagyon rugalmasak, könnyen hajlíthatóak, viszont könnyen megtörnek, a felületet alkotó szőtt jellegű mintázat alakzata pedig folyamatosan változik, ezáltal a „lefedettség” (egységnyi felületen az érfal fémmel érintkező és nem érintkező részének az aránya) az értágulat közelében sem konstans. Jelenleg a gyártók különböző kialakítású sztentekkel dolgoznak, nincs megállapítva egy ideális felépítés a szent falát illetően, illetve mérőszám a lefedettség optimális mértékéhez.
Jelen kutatás célja több, különböző gyártótól származó koponyaűri értágulatok kezelésére szolgáló sztentek vizsgálata, beültetett sztentekről készült röntgenfelvételek alapján a karakterisztikus meghajlási szög meghatározása, majd különböző pontokon a mintázat-változás megfigyelése, a lefedettség meghatározása, az eredmények alapján pedig egy lokális érték objektív megítélése szolgáló mérőszám meghatározása. A kísérlet elvégzéséhez szükséges egy olyan befogó tervezése, amely alkalmas a sztent megtörés nélküli meghajlítására. A készülékben minimum 10 különböző szögben meghajlított, különböző gyártók által forgalmazott sztenteket viselkedése kerül megfigyelésre, a sztentmintázatról mikroszkópos felvételek segítségével kerül megállapításra a különböző hajlítási pozíciókra vonatkoztatható ideális lefedettséget biztosító mérőszám.
