Arcidegek Szakítóvizsgálata
Az emberi kommunikáció főbb csatornái a mimika, a beszéd, a testtartás valamint a gesztikuláció. A különböző arckifejezések megvalósítására szolgálnak az arcon lévő, rendszert alkotó izmok, melyek rendkívül finom beidegzéssel bírnak. A társadalom sokszor kirekeszti, megkülönbözteti azokat az embereket, akiknek az arcán valamilyen deformálódás látható. Ilyen arctorzulások lehetnek apró szépséghibák, súlyosabb esetet képezhetnek a jelentősebb fejlődési rendellenességek, traumák, a bőr betegségei, daganatok, illetve a témám alapját képező arcideg bénulás is. Az első esetben a probléma általában műtéti megoldást kíván, utóbbinál az orvosi vizsgálatok elvégzése után a szakértő orvos meghatározza, majd eldönti, hogy a betegséget gyógyszeresen vagy műtétileg kell kezelni (a kiváltó alapbetegségnek megfelelő módon), ezek kombinációjával, esetleg kiegészítő módszerekkel.
A műtéti beavatkozás közben az orvosok fő célja a betegséget és a bénulást okozó ok megszüntetése. Emellett még arra is kell ügyelniük, hogy a beavatkozás során az arcon lévő érzékeny idegeket ne érje károsodás a műtét alatt. Ez az a terület, ahol a mérnöki tevékenység és az orvostudomány kapcsolódik.
Kutatásom során összesen 17 elhunytból eltávolított arcideg szakaszokat tanulmányoztam. A kutatásaim azt a célt szolgálták, hogy az arcműtétet érintő idegszakaszok roncsolásos vizsgálatával és az ebből származó mérési eredményekkel mérhető legyen az idegek terhelhetősége. A kutatás során egy intervallumot határoztam meg, amely műtét közben az ideg terhelhetőségét mutatja a károsodás (szakadás) pontjáig. A műtétet rekonstruálva szakítógéppel vizsgáltam a meghatározott idegszakaszokat, azaz az idegeket húzó igénybevételnek tettem ki. Az idegek terhelhetőségén kívül, még azon korábbi kutatásokat is tudtam bizonyítani, amelyek az idegek anatómiai felépítésére, illetve azok szakadási folyamatára vonatkoznak.
A vizsgálat során alkalmazott befogók fejlesztése is célom volt, mivel már maga a befogó alkalmazása is károsította az idegeket, így az idegek szakítási folyamata nem hozhatott valós, megbízható értéket.
