Rejtett sztent markerek láthatósági vizsgálata
Az angioplasztika az elzáródott érszakaszok helyreállítását célzó műtét, amely során speciális értágítóbetétet, úgynevezett sztentet ültetnek be az elzáródott szakaszba. A beültetés közben az orvosok vezetőkatéteren keresztül, vezetődrót segítségével röntgensugaras követéssel juttatják el a sztentet a célhelyre, ahol azt feltágítják, megnövelve ezzel az ér belső átmérőjét a vér átjárhatóságának érdekében.
A sztent röntgensugaras láthatósága azonban nem mindig kielégítő, így egyes esetekben a láthatóságot fokozó úgynevezett markerekkel látnak el sztenteket. A sztent mozgásának nyomonkövetésében, pozícionálásában, majd későbbi beazonosításának megkönnyítésében nyújtanak segítséget. A markereket különböző technikákkal hozzák létre, amelyek közös jellemzője, hogy ezeket vagy a sztent felületére, vagy a bordák közé helyezik el. Számos probléma jelentkezik ezekben az esetekben, mint például az eltérő alapanyag okozta galvánkorrózió, a marker által fizikailag megváltoztatott profilméret, illetve az alapanyagok eltérő biokompatibilitása. Ezek a problémák teszik szükségessé egy újfajta markerelhelyezési technika kialakítását. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Anyagtudomány és Technológia Tanszékén már 7 éve folynak kísérletek a sztentek röntgensugaras láthatóságával kapcsolatban.
Jelen munkám során részt veszek egy olyan új markerelhelyezési technika kifejlesztésében, amelynek keretein belül a markereket a sztent bordáiban helyezzük el. Ezzel a módszerrel a galvánkorrózió, a megváltozott profilméret, valamint a biokompatibilitásbeli probléma kiküszöbölhető. Markerként 3-7 μm szemcseméretű tantál port, illetve 0,025 mm átmérőjű tantál huzalat alkalmazunk, amelyeket 0,1 mm vastagságú, 316-os ausztenites korrózióálló acéllemezbe építünk bele lézersugaras gravírozással, majd az ezt követő lézersugaras mikrohegesztéssel. Az így elkészített minták röntgensugaras láthatóságát vizsgálom. Az elkészített mintákról az orvosi gyakorlatban alkalmazott paraméterekkel röntgenmikroszkópos felvételeket készítünk, majd az így kapott eredményeket egy képelemző program segítségével kiértékelem. A mintákban elhelyezett tantál huzal és por relatív helyzetét mikroszkópos technikák alkalmazásával összehasonlítom.
Végeredményként azt várom, hogy a behelyezett markerek a röntgenmikroszópos felvételeken kiemelkedőbben látszódjanak, mint a sztent alapanyaga, valamint, hogy összehasonlítás céljából eredményeket kapjak a huzal és a por röntgensugaras láthatóságáról.
