Patológiás sztentek felkeményedésének vizsgálata
Napjainkban a modern gyógyászat fejlődésének köszönhetően olyan eszközök és módszerek állnak az orvosok rendelkezésére, amelyek sikeres alkalmazása akár több évtizeddel is meghosszabbíthatja életünket. Az elmúlt 30 évben megoldást találtak például több rendkívül gyakran előforduló szív- és érrendszeri megbetegedés kezelésére az úgynevezett sztentek alkalmazásával, amelyekkel eredményesen védekezhetünk a sokszor halálos kimenetelű érszűkület és ütőértágulat ellen.
A sztent egy olyan biokompatibilis anyagból készült hálós cső, amelyet „összenyomott” állapotban egy katéter segítségével ültetnek be az érszűkület (vagy értágulat) helyére. A sztentet megfelelő méretűre tágítva képes visszaállítani az ér eredeti átmérőjét, ezáltal biztosítani a vér zavartalan keringését.
A sztentek feltalálásuk óta hatalmas fejlődésen mentek keresztül, ennek köszönhetően napjainkra alkalmazásuk rutinszerűvé vált a kardiológiában. Egyre több ember esik át sztent-műtéten, így a sztentek megbízhatósága és élettartama kulcsfontosságúvá vált, hiszen emberek élete múlhat egy esetleges hibán. Koszorúérsztentek esetében több olyan cikk jelent meg az elmúlt 5 évben, amely jóval a beültetés után bekövetkező sztenttörésről számol be. A sztenttörések komoly problémát jelentenek, hiszen a törés során keletkező éles töretfelület könnyen felsértheti az érfalat. Egyes források szerint hatóanyag-kibocsátó sztentek alkalmazása során az esetek 29%-ban következik be sztenttörtés [1,2]. Ez a drámaian rossz arány teszi indokolttá a jelenség komolyabb vizsgálatát.
Dolgozatomban a sztenttörések okának feltárásával foglalkozom, amelyhez elhunytakból eltávolított 316 LVM anyagú koszorúérsztenteket volt lehetőségem megvizsgálni. Hipotézisem, hogy a sztent beültetésekor a ballonkatéterrel végzett feltágítás és a szívizom képes lehet olyan mértékű képlékeny alakítást végezni a sztenten, amely ennek hatására úgy felkeményedhet, hogy a folyamat töréshez vezethet.
A feltevés helyességének ellenőrzése céljából a feltágításból adódó felkeményedést végeselemes modellezéssel, a szívizom okozta keménységnövekedést csiszolatba ágyazott patológiás sztenteken mértem. A két vizsgálat összekapcsolásához a patológiás sztentekkel megegyező típusú, szintén beágyazott, feltágított sztentek keménységét is vizsgáltam. Ez utóbbi mérés eredménye referenciaként szolgált a modellezés helyességének és a szívizom okozta keménységnövekedés megállapításához.
Irodalom:
1. Gaku Nakazawa, MD, Aloke V. Finn, MD, Marc Vorpahl, MD .et.al.: Incidence and Predictors of Drug-Eluting Stent Fracture in Human Coronary Artery, A Pathologic Analysis, Journal of the American College of Cardiology Vol. 54, No. 21, 2009
2. Pil-Ki Min, Young-Won Yoon, Hyuck Moon Kwon.: Delayed strut fracture of sirolimus-eluting stent:A significant problem or an occasional observation?, International Journal of Cardiology 106 (2006) 404– 406
