Vezérműlánc hajtás hatásfokának növelése
Vezérműlánc hajtás hatásfokának növelése, a főtengelyen fellépő csavaró lengések figyelembevételével
Hoffman László
MSc VI. évf.
e-mail: hoffman.laszlo@gmail.com
Konzulensek: Fábián Csaba, Gépelemek és Hajtástechnika Tanszék (TU Kaiserslautern)
e-mail: fabian@mv.uni-kl.de
Horák Péter Dr., Gép- és Terméktervezés Tanszék
e-mail: horak.peter@gt3.bme.hu
A vezérmű hajtásokban a lánchajtás, a szíjhajtás mellett, a leggyakrabban alkalmazott hajtástechnika. A szíjhajtás beruházási költsége rendszerint kisebb, mint a lánchajtásoké, azonban vezérműszíj hajtást adott időszakonként cserélni kell, vele együtt a segédberendezéseit is. Ez jelentős költségeket hordoz. A lánchajtásnál viszont egy gondozásmentes rendszert építünk be, amely összhangban van a motor élettartamával, ezáltal cserére nem szorul. A gyártok egyéni igényeiknek, megfelelő költségelemzésnek és hagyományoknak az alapján döntik el, hogy melyik hajtásmódszert alkalmazzák. A lánchajtás terjedése személygépkocsi motoroknál a gondozásmentesség felértékelődése és egyéb előnyös tulajdonságai miatt növekvő tendenciát mutat.
A lánchajtások üzemelése során fellépő káros lengések elkerülése miatt, a lánchajtásokat előfeszítetten kell üzemeltetni. A láncfeszítés miatt a súrlódási veszteségek megnövekednek a hajtásrendszerben. Ezáltal a veszteségeink nagyobbak, mint a szíjhajtások esetében.
A dolgozat célja, hogy a keletkező súrlódási veszteségek csökkentésre egy megoldási lehetőséget mutasson. Korábbi kutatások bebizonyították, hogy a láncfeszítés nagysága közvetlenül befolyásolja a veszteségek nagyságát. Jelen dolgozat célja a láncfeszítő erő-, illetve nyomás-minimalizálása, a főtengelyen fellépő csavaró lengések figyelembevétele mellett, hogy a lehető legkiesebb nyomás mellett, a biztonságos üzemelés megvalósítható legyen. Mivel e célok megvalósításához egymásnak részben ellentmondó intézkedésekre van szükség, a láncfeszítés megengedhető legkisebb szintre való csökkentése optimalizálási feladat.
A biztonságos üzemelés alapkövetelménye, hogy a lánchúzó erő soha nem csökkenhet le nullára. A lánchúzó erő kísérleti meghatározása csak nagyon nehezen kivitelezhető, ezért a kutatás során egy kombinációs módszert alkalmazunk, amely kísérleti és elméleti lépésekből áll. A vezérműtengely lengéseket méréssel határozzuk meg, majd a parametrizált modellbe integráljuk a mérési eredményeket a lánc húzóerejének a meghatározásához.
A dolgozat zárásaként megmutatjuk a láncfeszítés csökkentésében rejlő fejlesztési lehetőséget és értékeljük az alkalmazott módszert.
szerző
-
Hoffman László
gépészmérnöki
nappali alapszak
konzulensek
-
Dr. Horák Péter
egyetemi docens, Gép- és Terméktervezés Tanszék -
Fábián Csaba
doktorandusz, Anyagtudomány és Technológia Tanszék
