Szárítási modellek vizsgálata infrasugaras paradicsomszárítás esetén
Zöldségek és a gyümölcsök tartósításának egyik gyakran alkalmazott eljárása a szárítás, az aszalás, melyet egyre több helyen alkalmaznak paradicsom tartósítására is. Míg korábban a mediterrán, napsütötte területeken természetes energiaforrással, napsugárzással végezték a szárítást, napjainkban erre a célra speciális berendezéseket alkalmaznak. A paradicsomszárítás során használt berendezések működési elvét tekintve lehetnek konvekciós, fagyasztásos vagy infrasugaras szárítók. Mivel a szárítás igen nagy energiaigényű folyamat, fontos, hogy körültekintően válasszuk meg a berendezés típusát, a műveleti paramétereket, valamint matematikai modellek segítségével vizsgálható legyen a szárítás folyamata.
Irodalmi források felhasználásával bemutatom az infrasugaras szárítási módszert összevetve más eljárásokkal, valamint kitérek az infrasugaras módszer más felhasználási területeire is. Ismertetem a termék minősége és a szárítás energiahatékonysága szempontjából fontos jellemzőket. A szárítás során bekövetkező nedvességtartalom- és hőmérsékletváltozás leírására matematikai modellek állnak rendelkezésünkre. Bemutatom a nedvességtartalom változás leírására alkalmazott koncentrált paraméterű modelleket, melyek alkalmazásával lehetőség nyílik a szárítás energiaszükségletének előzetes becslésére.
A matematikai modell alkalmazásához szükséges állandók meghatározása kísérletekkel lehetséges. Ennek érdekében mérési módszert dolgoztam ki, valamint laboratóriumi mérőrendszert állítottam össze. A különböző szárítási paraméterek mellett elvégzett mérések alapján meghatározhatók az egyes szárítási modellek konstansai. A matematikai modellek és a mérési eredmények összevetésével megállapítom a modellek alkalmazhatóságát, javaslatot teszek a folyamatot legpontosabban leíró modell alkalmazására.
